Már a remekmű elején felismerni véltem a Ragnarök jeleit, és amikor feltűnt egy szereplő fél szemmel, hollókkal kísérve, mire gondolhattam volna másra, mint hogy Odin, a szerelmem ismét felütötte az ezesetben elég undorítóra formált fejét az olvasmányomban? Na jó, azért voltak mások is, vegyesen különféle isteni panteonokból, de nem zavart, nagyon élveztem a művet. Különösen a kockázó isteneket, akik mellett finoman meg-megrebbennek egynémely közmondásossá vált pillangók szárnyai. Szóval istenek, varázslók, Sors és Holdistennő, fekete lyukak és univerzumok, na és persze Einstein. Mi jöhetne még ezután?
De jött, és őszintén szólva meglepődtem. Mit gondolhat egy mítosz-mániás egy olyan nevű szereplőről, mint Aranyszemű Ezüstkezű Dactylos?
"Thot az egyiptomiak számára az erkölcsös élet hirdetője volt, ő volt az, aki írásra, olvasásra és szónoki beszéd művészetére tanította az embereket. Az egyiptomi papok közül őt tartják a nyelv, az írás és a matematika tanítómesterének (feltalálójának?). A számok területén épp olyan átfogó ismeretekkel rendelkezett mint az asztronómiában. Valószínűleg ő alkotta meg az állatövek (zodiákus) rendszerét és ő osztotta a nappalokat és éjszakákat 12-12 órára. A földműveseknek megtanította a földmérést és hogy hogyan kell csatornáknak megfelelő medret kialakítani. A papokat arra késztette, hogy az isteneknek és uralkodóknak szentelt templomokat előre átgondolt tervek szerint építtessék. Azt tartották róla, hogy értett az istenek nyelvén. „Nagy varázsló”-ként és „Időmérő”-ként tisztelték. De valóban isteni származású volt-e Thot? A ránk maradt szövegekből ez nem derül ki. Mindenesetre ő ezt soha nem állította magáról. Mindamellett nyilvánvalóan átlagon felüli intelligenciával, széleskörű műveltséggel rendelkezett és ismeretlen volt a származása. Az mindenesetre biztos, hogy nem egyiptomi volt. A „Mágikus papirusz 500” –ban a következőket olvashatjuk: ”Üdv neked, 7 kölyök(??) páviánja, kinek szeme arany, szája tűzvörös és szavai izzanak.”
Itt annak idején elkövettem az első és legnagyobb hibát, mert Ezüstkezű egy kelta istenség mellékneve, akinek rengeteg egyéb neve és mellékneve, valamint megjelenési formája van a kelta népek hagyományaiban. Akkor őt az ír Lugh-gal azonosítottam, és ma már tudom, hogy tévesen Napistenként írtam le. Ráadásul megfeleltettem Lludd Llaw Eraint (más néven Nudd) velszi istenséggel is. Mindenesetre akkori vélekedésem szerint ő a kelta általános köztudatban a mesterségek, a tudás, az írás, a költészet és a prófécia istene. Megállapítottam akkor azt is, hogy kísérője több kutya.
Mai ismereteim szerint az ír Lugh szintén Hermész vonásaival rendelkezik, a rómaiak Merkúrral azonosították. És valóban az ő mellékneve a Samhildánach, azaz „minden mesterségben jártas”. A Tuatha dé Danann nép, akiket ma a tündérekkel feleltetünk meg, hős királya volt, miután Nuada, az elődje a csatában elveszítette a kezét. Később Dian Cecht, a gyógyítás ír istene egy ezüst kézzel pótolta a hiányzó kart, de király immár nem lehetett a régi szokásjogon alapuló törvény szerint, mert csak teljesen ép és egészséges ember viselhette a királyi címet, és kaphatott hatalmat. Ellenben ő lett az Ezüstkezű, a rómaiak Marssal, a skandináv-germánok Tyrrel azonosították. De ő nem volt minden művészetben jártas, ám érdekes módon, - és ez az oka, hogy oly sokan összetévesztjük vagy azonosítjuk a két istenséget, - idővel az Alvilág feletti uralmat szerezte meg. És neki voltak kutyái, természetesen. Ám ha Lugh és Odin viseli Hermész jegyeit, akkor az Alvilághoz nekik is van némi közük, nemkülönben a mágiához.
Tovább bonyolódik a dolog azzal is, hogy a velszi mitológia Lughot Lleu Llaw Gyffesként ismeri (többek közt). Ezért hiszik oly sokan, hogy a két velszi nagyság, Lleu és Lludd azonosak, és ezzel együtt Lugh megfelelői. Ráadásul nyomokat találtak egy pánkelta Lugus nevű istenség létezésére, valamint azonosították Nuadát, a félkezű, Alvilágot uraló tündérkirályt Nodens brit-római istenséggel is, aki viszont leginkább gyógyító erejéről volt ismert.
Amiben viszont nem tévedtem, hogy a különös névösszetételű ezermester szereplő a regénysorozat első kötetében – Aranyszemű Ezüstkezű Dactylos, - valamennyi fentebb felsorolt kelta származású isten jegyeivel rendelkezik, mind Lugh, mind Nuada beleillik a képbe, talán nem is véletlen ez az összemosása az érintett isteneknek. De az biztos, hogy Ezüstkezű nem Lugh, hanem Nuada mellékneve.
Viszont időközben megismerkedtem Oannesz isteni küldöttel, mágussal és bölccsel, aki a mezopotámiai népek mítoszaiban jelenik meg sűrűn, majd nyer főisteni alakot is egyes kis-ázsiai népek panteonjaiban. Mert Oanneszt is próbálják megfeleltetni a thelkinekkel, kabírokkal és Dactylosokkal, ráadásul Thottal is. De Oannesz már egy másik történet.