2014. május 9-én írtam nagy lelkesedésemben:
Már megint beleszaladtam valami meghökkentő – legalábbis számomra az, mert az „újszülöttnek” minden vadonat új, – mítoszi összhangzatba.
Pát napja olvastam Lucian of Samosata (magyarul Lukianosz) A szíriai istennő című – klasszikus tárgyú írások szerzői által sokat idézett – művét, mely egy általam csak nagyon felületesen, leginkább eddig hallomásból ismert történelmi időszak és hely hagyományairól szólt. A hettitákról még az iskolai történelemórákon sem szoktunk beszélni, pedig évezredes uralmuk alatt tartották Kis-Ázsia egy részét az ókorban. Volt egy időszak, amikor az asszír területeket is uralták, sőt királyi dinasztiát is alapítottak Asszíriában. A könyv leír néhány érdekességet a hiedelmeikről, az isteneikről, és néhány rítusukról is szól. Szó van például halemberekről, illetve természetfeletti lényekről, akik félig hal-, félig emberformájúak. Az általuk leginkább tisztelt istenségek – Atargatis és Hadad/Adad – szintén megjelennek ilyen formában is egyes szobrokon, domborműveken. A szentélyeik mellett szent tavacskák, medencék voltak, benne szent, feldíszített halakat tartottak. A tiszteletükre áldozták a felnőtt korukba lépő ifjak a levágott hajfürtjeiket. Na nem a halakéra, hanem a két főistennek.
A következő olvasmányaim a babiloni és asszír teremtésmítoszok felé kalauzoltak, amelyek jelentős része a korábbi sumer kultúrából eredeztethető, és őszintén megdöbbentem, amikor megtaláltam az egyik igen homályos eredetű héroszukat, Oannészt. Úgy tartják, a hét babiloni bölcs egyike volt, aki Ea isten – a teremtő – megbízottja, vagy talán földi megtestesülése – az első babiloni király főtanácsadója, és a civilizáció elhozója. Vagyis az egyiptomi Thot és a görög Prométheusz rokona. Vagy az inkák Virakocsája (akinek érdekes módon a „beceneve” Tollaskígyó). Oannesz a tengerből emelkedik ki, félig ember, félig hal. (Virakocsa is a tengerből lép partra inkáéknál, és hasonlóképpen pikkelyes lény, ráadásul civilizáló célzata van.) Szóval így meg kellett állapítanom, hogy a sellőket nem a hettiták találták ki, már a babiloniak is tiszteltek hasonló megjelenésű lényeket, és egyenesen a teremtő istenséget képzelték el sellőalakban.
(Egyikük Oannesz )
Már az elején a könyvnek kiderült, hogy a szerző ezt az alaptételét nem fogja tudni bizonyítani – lehet hogy számára ez nem vált világossá, de számomra igen. Mert feszt hozza a példákat a kis-ázsiai „párhuzamokról”, mondja ő. És akkor egyszer csak furcsa dologra lettem figyelmes. Apolló a fiatal fiúk védőistene, akinek felnőtté válásuk kapcsán levágott fürtjeiket felajánlva áldoznak. Hát milyen érdekes, akárcsak a hettiták, és a jóval korábbi babiloniak.
Apolló tiszteletére az új hold első napján, valamint az új év első napján is fesztivált rendeznek, mert egyik mellékneve szerint ő az Új Hold. Akárcsak Babilonban és Asszíriában Sin, Sumerben Nana holdisten tiszteletére. Mert Apolló csak jóval később a görög történelem során válik majd Napistenné, az eredeti Héliosz helyett.
Ez persze nem volna érdekes, ha a babiloniak is nem ílymódon áldoznának annak az istenségüknek, aki – tiszta véletlenségből Ea parancsára – a járványokért felelős. Szinte szóról szóra egyezik a két engesztelő áldozat liturgiájának leírása.
Méginkább bonyolítja a dolgot, hogy közben megtudhatjuk, hogy hasonló módon vallották meg bűneiket Anatóliában még a római korban is az emberek, és helyezték el „bocsánatkérő” felirataikat Zeusz-Szabaziosz szentélyében, szobrának térdén. Szabazioszt ugyanis a mitológusok Dionysos istennel azonosítják, aki mai ismereteink szerint Apolló legnagyobb ellenfele. És egyes kutatók pedig Dionysost Tammúzként is felfogják, aki babiloni-asszír eredetű istenség, ráadásul a „rossz” oldalon, a káosz segítőjeként híresült el. A babiloni teremtésmítoszokban Klingu a neve, többek között.
Ami pedig a sellőket illeti, ki tudja, milyen még régebbi népek kerülnek még elő, hogy hagyományaikkal rávilágítsanak a sellők valós származására.
Mindenesetre Oannész is megér majd egy misét, vagy legalábbis egy kis utánajárást, mert nagyon Daktylos-szaga van. Már a halszag mellett. És ami a múltkori karcomban idézett szövegben volt Thottal kapcsolatban: „hét kölyök páviánja”, talán nem is kölyök a helyes fordítás, hanem bölcs, vagy varázsló, vagy talán géniusz. Úgysem nyugszom, amíg biztos nem leszek benne!