Történt, hogy i. e. 293-ban óriási járvány tizedelte a várost, a vezetők tehetetlenek voltak. A szibilla azt tanácsolta, hozzák el Aszklépioszt – értsd, a kultuszát, – Epidauroszból, és építsenek neki Rómában templomot. Így hát Róma elküldött egy hajót Epidauroszba az istenért. A görög szentélyben el is látták őket egy kígyóval, mondván, ez az isten megjelenési formája az emberek előtt. A római hajósok megdöbbenésére a kígyó magától felsiklott a hajó fedélzetére, feltekeredett az árbocra, és így utazott a továbbiakban. Amikor elérték Antiumot, ahol Apolló temploma állt, a kígyó hirtelen letekeredett az árbocról, partra úszott, és az Apolló-templom egyik szent pálmafájára tekeredett, ahol 3 napig üdült. A hajósok teljesen kétségbe estek, el nem tudták képzelni, hogyan szerzik vissza a kígyót. De 3 nap múlva a kígyó békésen visszatért a fedélzetre, és a további út során – Ostiáig, majd a Tiberis folyón – végig „csendben” maradt. Amikor a Tiberis-sziget mellett haladtak el, a kígyó fogta magát, a folyóba vetődve a szigetre úszott, és ott rendezte be lakóhelyét.
A rómaiak ezt égi jelnek értékelték, úgy vélték, az isten kinyilvánította, hol kívánja templomát megalapítani. Felépítették hát számára a szentélyt a szigeten, ami voltaképpen kórházként és „orvosi rendelőként” is működött. A templomot i. e. 291. január 1. napján szentelték fel.
Később, amikor az isten meghonosodott, és sikeresen tevékenykedett a városban, a szigetet hajó-alakúra formálták, és egy obeliszket is emeltek a közepére, amely a hajó árbocát jelképezte, amelyen a kígyó érkezett.
Az istenség Rómába érkezése előtt a szigetet baljós helynek tekintették, azt tartották, a vérszomjas zsarnok, Tarquinius Superbus testéből képződött. Amikor a zsarnok király meghalt, a rómaiak a Tiberisbe vetették a hulláját, amely körül mocsok és hordalék gyűlt össze, és ebből lett a sziget a hiedelem szerint. Ezért csak a menekülő bűnözők, és a ragályos, gyógyíthatatlan betegek menekültek oda, „normális” ember meg sem merte közelíteni.
Aszklépiosz kórház-temploma sikeresen működött évszázadokig. Az idők során több más isten szentélyével is gyarapodott a kultuszhely.
998-ban III. Ottó császár az Aszklépiosz templom romjaira bazilikát építtetett Prágai Adalbert számára, de később Szent Bertalan Bazilika lett a neve. Épült a szigeten egy kórház is 1584-ben, amely ma is működik.
A képen a sziget, ahogy az Aszklépiosz-templommal rekonstruálták.
Kapcsolódó könyvek: Jesse Benedict Carter: The Religion of Numa