Ez a világ kígyót, békát rám kiált,
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem életemben.
Én nem ismertem ezt a magyar népdalt, anyukám idézte nekem Nagypéntek miatt, de csak az első sorát ismerte. Megkérdezte tőlem, miért mossa a holló a fiát pont Nagypénteken, és én nem tudtam válaszolni. Napokig kerestem a megoldást, és még mindig nem tudom.
Szeretem az ilyen rejtvényeket, és ha Hollóról van szó, mindjárt megduplázódik az érdeklődésem. Ismeritek a rögeszmé(i)met, a Zöldembert természetesen, és Apollót, Odint. Hogy a keltákat, Brannal az élen, már ne is említsem. De fiát mosdató hollóról eddig soha nem értesültem. És hogy ez egy magyar hagyomány, még kívánatosabbá teszi a rejtélyt, ami megfejtésért kiált.
Kutakodtam holló-ügyben, de csak nagyon keveset találtam, amit már ne tudtam volna, de az a kevés forradalmian újnak hatott számomra.
Bran hollója – aki egyben Bran maga – képes átjárni a világok közt, híreket hoz és visz, rossz ómen, halál és pusztulás fémjelzi a megjelenését, de előrelátó képessége, profetikus tulajdonságai vannak, ezért a monda szerint a lábán sérült, járóképtelen hérosz megparancsolta, hogy vágják le a fejét, és helyezzék el Ludd isten szent ligetének dombján, hogy jelezni tudja, ha az országot ellenség veszélye fenyegeti. (Ez most Londonban a Tower dombja). Bran valójában alvilági istenség, jóstehetsége Odinra hajaz, egyéb más attributumaival együtt, így a Zöldemberség és a holló, a jóslat és a harcos mivolta.
Brannak van egy kondérja, ahogy ír megfelelőjének is, és ahogy az északiaknak is, melybe ha beledobják a halottakat, azok feltámadnak.
Egy most olvasott tanulmány szerint a Grál-legendában a Halászkirály a lábán sérült, amely nem tud meggyógyulni, csak ha jön egy hős, és a jó kérdést teszi fel, ekkor a Grál kelyhe meggyógyítja. A jó kérdés lehet egy varázsige, így lenne logikus (ez saját észrevétel), és akkor már mindjárt sikeresen azonosítottuk is a Halászkirályt. Van fénykard és lándzsa is a történetben, itt a lándzsa esetében felsejlik Odin alakja, Longinusé mellett persze, aki Krisztust átdöfte. És a kard pedig… na ebbe most ne menjünk bele, mert még a végén megint teljesen elkalandozom a tárgytól.
Odint nem is nagyon kell említenem, hisz a két holló a vállán elég jelzésértékű, szinte szó szerint azonos tulajdonságokkal, mint Brané. Egy saga említi, hogy Odin maga is képes holló alakjában repülni, hiszen alakváltó és mágus is.
De egyiküknél sem találtam arra utalást, hogy akár maguk, akár hozzátartozójuk mosdását forszíroznák.
A magyar hagyomány sem emlékezik meg jó érzéssel a fekete madarakról, hasonlóképpen európai szomszédainkhoz, mi is halálmadárnak, lélekmadárnak, rossz hírek hozójának, boszorkányok és démonok kísérőinek vagy megjelenési formáinak tartjuk. Lásd Arany János csodás balladáját, a Vörös Rébéket, melyre még visszatérnék majd.
Van azonban pár rendkívül gyanús jel, hogy a holló megítélése nem volt mindig ilyen negatív. Ismét Arany Jánoshoz fordulok, akinek gyönyörű versében a holló Hunyadi Mátyásról visz hírt az édesanyjának. Igaz, nem jó hírt, de reménytelit. És véletlenül a Hunyadiak címerállata. Hogy lehet ez? Egy baljós, gonosz, sötét hatalmakkal cimboráló madár mint egy királyi ház jelképe?
Napmadár…. A Nap a királyi hatalom jele sok népnél, akik a Napisten kultuszát követik. A Hunyadiak a Napmadarat választották címerállatul ezek szerint, bár ma már, bizonyos átoknak köszönhetően, a valamikori fehér tollú napmadár-holló ritka. Ornitológusok szerint nem is létezhet ilyen.
Ám találtam egy ősi sumer mondát, ahol az egyik isten fehér holló alakjában császkált, és fehér hollót küldött Utnapistim is a vízözön legendájában bárkájáról földet keresni. Ám még mindig nem világos, miért mosdatja a fekete magyar holló a fiát, és miért pont Nagypénteken….
Tovább kerestem. Kicsi ez a világ, még mítoszi méretekben is, mert Apollónt találtam. Apollón ebben a két történetben Napisteni mivoltában jelenik meg. Hírvivő madara a fehér holló. Érdekes, hiszen a profécia és a hírvivő dolgában egybevág északi hollótulajdonos istentársaival, ám azok inkább köthetők a holtak világához, mint a naphoz. Viszont nekik fekete hollójuk van. Mit jelent ez az egész?
Vizsgáljuk meg az apollóni fehér holló elátkozásának két egymástól különböző meséjét.
Az első mese arról szól, hogy Apollón beleszeret egy Coronis nevű nimfába, vagy királylányba (vannak eltérő változatok), akit teherbe is ejt. Viszont atyja hívatja, mennie kell, ezért hűséges madarát bízza meg az asszony őrzésével. A nő azonban nem hűséges, és erről szegény hírvivőnek kell tájékoztatnia a felbőszült férjet. Apolló, ahogy ez várható, a hírhozót hibáztatja a rossz hírért, és dühében a fehér tollú madarat feketévé átkozza. Megöli a csalfa asszonyt és szerelmét, de utána lelkifurdalása támad, és még a hamvasztás során, az utolsó pillanatban kikapja a fiát a halott anyja hasából. Aki ezáltal nem anyától születik, majd később vértanúhalált hal, és feltámad. Istenné lesz, Aszklépiosz ő, a gyógyítás istene. Ez elég húsvéthoz illő történet, el is gondolkodtatott. Pláne, hogy az anyja neve – Coronis – Hollót jelent, és Koronát is.
De térjünk vissza a hollóhoz. Egy másik történet szerint Apollón vendégeket vár, és elküldi a fehér hollóját egy kehellyel vízért. A holló azonban rengeteg élelmet talál út közben, és mivel mohóságát nem képes legyőzni, előbb mindent felfal, és természetesen elkésik. Ezért kihalász egy kígyót(!!!) a folyóból, és bizonyítékul mutatja fel hazugságát alátámasztandó, miszerint meg kellett vívnia a kígyóval, azért késett el. Hazudni a fő Mindentlátónak? Micsoda bolondság! Természetesen Apollón rájön, és tüzes nyilat lő a hollóra, akinek feketére pörkölődik a tolla, azóta csak fekete holló létezik. De dühében a Napisten mást is tesz, felhajítja a hollót, a kígyót és a kelyhet az égre, ma is láthatjuk őket, a holló a kígyó farkán ül, és mellettük lebeg a kehely. Láthatjátok a mellékelt képen is.
Krisztust feltámadó napisteni mivoltában a keresztény egyház is elismeri. Az ő történetében nem szerepel a holló, helyette a lélekmadár a fehér galamb. A születése legalább annyira megmagyarázhatatlan, – már legalábbis nem hívő szemmel, – mint Aszklépioszé, és más elődeié a feltámadó napisten-kultuszokban, ahol növényektől, virágoktól, gyümölcsöktől, vércseppből születnek a hősök.
Kehely viszont van, és sok kutató azonosítja azt a Grállal. Vagy a csillagkép Kehellyel. Amit persze Apollón helyezett el az égen, de miért ne lehetne ugyanaz?
A kígyóról, békáról már volt szó Harrison professzor leleményeit feltáró karcaimban, itt csak annyit, hogy sok más jelentése mellett a kígyó a földanya jelképe is, de a halottak ártó szellemei is kígyóalakban tartózkodnak a másvilágon, Hermész botja, a Kaduceus is összefonódó kígyókkal jelzi az isten khtonikus jellegét, aki Branhoz és Odinhoz hasonlóan lélekvezető is, de Aszklépiosznak is kígyós botja van, mert a gyógyítást, ahogy Apollónnál a próféciát, jövőbelátást is ő jelöli.
Egy ősi görög ünnepet, az Adonia nevezetűt, ami későbbi időpontra esik, mint a mi húsvétunk, Aphroditénak és Adónisznak szentelték, ez a források szerint 2 napos ünnep volt, az első nap a meggyilkolt Adónisz siratása, a második a feltámadása miatti örömünnep volt. Aphroditét ebben az esetben mint Adónisz anyját, a földanyát, és mint a szerelmesét is tisztelték. Ez természetesnek tűnt egy termékenységi ünnep esetében. De sok más, hasonló ünnep is létezett, a rómaiaknál és Kis-Ázsiában, Egyiptomban is, mindegyik más időpontban, hiszen a tavaszpont mindenhol máshová esett. De minden hasonló ünnepen gabona és bárányáldozat játszott szerepet, és az ünnepet tisztító szertartás előzte meg. Ilyenkor a rossz szellemeket űzték el mosdatással, korbácsolással vagy egy kiválasztott áldozat megölésével.
Ezért mosdatja a hollónk Nagypénteken a fiát, mert el akarja űzni az ártó szellemeket. Szerintem a holló mint napmadár mosdat a magyar népdalban, az ártó kígyó-béka ellen védekezik. És lehet, hogy az átkot is le akarja mosni a fiáról, hátha megtisztulása, bűnbocsánata után visszakaphatja a fehér tollait.