Homérosz korában már, és később is – ahogy a rómaiaknál, – állati áldozat volt, de az ősi szokás megmaradt, az áldozati állat fejére, vagy az oltárra az áldozás előtt szórt gabona formájában. Harrison szerint valószínű, hogy a gabona-étel mint áldozat egyfajta élesztő nélküli sütemény, kenyérszerűség volt, hasonlatos a zabkásához, mai angol nevén porridge. A görögök pelanos-nak nevezték, a rómaiak puls-nak vagy polentának.
Ókori szerzőktől vett idézetekkel bizonyítja ezt, majd megjegyzi: Yorkshire-ban szokás, hogy Karácsonykor a fő ünnepi étkezés előtt, első fogásként porridge-ot szolgálnak fel az ünnepi asztalnál, csak azt követően következnek húsételek. Milyen furcsa, hogy és hol maradnak fenn ősi helyek szokásai, és ma már nem is értjük, miért pont az az étel szerepel abban az ünnepi időben a menün.
A kép Coventinát, a római-brit forrásnimfát, istennőt ábrázolja hármas alakjában, akinek gabona-áldozattal adóztak. A középkori irodalom kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy az ő alakjából ered az Arthur-mondakörből ismert Tó Asszonyának, a tündérnek megszemélyesítése. Ugye, hová vezethet egy egyszerű szokás eredetének vizsgálata?
Kapcsolódó könyvek: Jane Ellen Harrison: Prolegomena to the Study of Greek Religion