Mélyen elgondolkodtam ezen, majd félretettem a problémát azzal, hogy később utánanézek tüzetesebben, miért alakult itt így, ennyire kifacsart és értelmezhetetlen módon a karácsony. És úgy döntöttem, megnézem, hogy ünnepelték ezt a jeles alkalmat az ókoriak, rómaiak és görögök.
A rómaiak Saturnalia ünnepet tartottak, melyről elég sok élvezetes elemzést találtam, mindenütt kiemelvén, hogy ebből a római ünnepből származik a Karácsony, a mi mai ünnepünk. Ez persze igaz, de csak részben. Viszont miért pont Szaturnusz az ünnepelt, és mit ünnepeltek pontosan a rómaiak?
Na de Krónosz és Szaturnusz nem voltak Napistenek, akiknek elmúlását és megújulását meg kellene ebben az időpontban ünnepelni, vagy igen?
Ami Krónoszt illeti, ő az Ég istene volt a görög mitológiában, mint jól tudjuk, és csak később azonosították Khronosszal, a múló idővel. Ábrázolásain a kezében sarlót tart, mely elég elgondolkodtató. A számomra legszimpatikusabb magyarázat szerint ezzel „vágta át” az eget, és ez az ösvény-vágás a teremtést jelképezi. Ez a magyarázat szó szerint megegyezik az indiai hagyománnyal. Mint a múló idő, a pusztítás aspektusa is megjelenik az alakjában, azaz teremtés-pusztítás, vagyis az Élet kettőssége. De a sarló utalhat a halálra, vagy ősi gabonaisteni eredetre is, a termékenységszimbólum mindkét esetben igaz.
Szaturnusz esetében ennél sokkal világosabb a kép, ő etruszknak tartott termékenység-természet isten volt, akit a rómaiak tiszteltek tovább, a föld termékennyé tételének, a trágyázásnak agráristeneként. Később egybemosták alakját a görög Krónoszéval, de az Aranykor és a személye közötti összefüggés jóval inkább magyarázható.
Robert Graves, ahogy szokott, ezügyben is egy elég furcsa ötlettel állt elő, de rávilágított ezzel az ideájával Krétára. Graves szerint a téli és nyári napfordulók a Nap halálának és újjászületésének ünnepei, de ennek a mezőgazdaság és a termékenység-rítusok szempontjából van jelentősége. Szerinte a természet istennője, a Földanya (akit ő hármasistennőként jelöl) tiszteletére az ősi népek a nyári és téli napfordulók idején ember- és egyéb áldozattal egybekötött termékenységi rítusokat mutattak be, az áldozat szerinte – emberáldozat esetén – mindig egy férfi volt, aki az istennő gyermeke, férje, majd végül prédája, a Gabonaistenség, aki meghal és újjászületik, ahogy a Nap is. Graves véleménye szerint Krónosz krétai eredetű gabonaistenség, akinek jelképe a holló vagy varjú, akárcsak a kelta Bran gabonaistennek - (és itt el is jutottunk ismét a Zöldemberhez) – de számos hasonló funkciójú meggyilkolt, meghaló és feltámadó mítoszi alakhoz is hasonlít.
- A téli napforduló legnagyobb ünnepe,
- Poszeidónhoz áldoztak, mellette más istenek is megjelentek, de főleg Démétér,
- Poszeidónnak felnőtt, nem kasztrált bikát, és/vagy kost, és/vagy disznót áldoztak, (disznót általában khtonikus vagy föld-és termékenység-isteneknek áldoztak)
- Bankettet, azaz lakomát tartottak, melyen mindenki részt vehetett, aki egy bizonyos kort még nem töltött be, szolgák is, (Időseknek erkölcsileg nem ajánlották a részvételt az eseménysorozat szexuális töltete miatt, nehogy megszégyenítsék magukat leszármazottaik előtt‼!)
- Férfiak és nők együtt vehettek részt rajta – ez különlegességnek számított,
- Férfi és női nemiszerveket formázó kultikus tárgyakat hordoztak körbe, ilyen alakú süteményt áldoztak,
- A fiatalabb nők az első nap a szentélybe zárkóztak, ahol termékenységi mágiát tettek, trágárságokat beszéltek egymásnak, és a megfelelő alakú süteményeket ették, imitáltak szexuális cselekedeteket, vagy gyermekszülést, ilyen tevékenységet vagy eseményt ábrázoló szobrocskákkal áldoztak is,
- A férfiak eközben a szentély „cséplőszérűnek” nevezett részén – mely simára döngölt terület, ahol eredetileg csépeltek aratás után, illetve a sportviadalokat tartották fesztiválok idején, - máglyákat gyújtottak, egyes helyeken égő fáklyákat dobáltak földbe ásott lyukakba, mely az újjászülető Nap erősítése érdekében történt áldozat, egyben a föld megtermékenyítése is,
- Sokan jelmezt vagy álarcot viseltek, vagy megváltoztatták a külsejüket valamilyen módon,
- A következő nap a nők csatlakoztak a férfiakhoz, és megkezdődött az ünnepség, ahol egymással évődtek, lakomát ültek, sportversenyek és egyéb előadások szórakoztatták az embereket, majd következett a zene és tánc, végül szexuális gyönyöröket élvezhetett, aki akart. Áldozati forma volt egyes helyeken, hogy az egymást választó pár a szántóföldre vonult, és a rögök közt szeretkezett. (Lásd Démétér és Iaszión legendáját.)
- A fesztivál idejére általában felfüggesztették a háborúkat.
Azt már tudjuk, hogy Szaturnuszt csak később azonosították a rómaiak Krónosszal, és hogy eredetileg etruszk-római termékenység-, és földistenség, ám az etruszkok szinte valamennyi istene alapvetően mezőgazdasági funkciójú istenség volt. Viszont csak kevesük rendelkezett a villámlás előidézésének képességével is, amivel Szaturnusz igen. Mint agráristenség, az éltető természeti erőt testesítette meg, ősi társa, akit később a rómaiak száműztek az oldaláról, Lua istennő, vagy Lua Anya volt, a pusztítás vagy természeti pusztulás felelőse. Így a természet pusztulása-megújulása az ő védnökségük alá kerülhetett, ünnepük, a régi rend végén beköszöntő, felszabadító káosz után megújul a természet rendje. Lua helyett a későbbi időkben Ops istennőt, a gazdagság, bőség adományozóját rendelték Szaturnusz mellé, aki viszont eredetileg egy másik ősi római istenség, Consus gabonaisten párja volt.
A Saturnalia ünnepe – mint a szüret és vetés termékenységi ceremóniája, - a rómaiaknál december 17-én kezdődött, és koronként változott, – valamint az éppen forgalomban lévő naptáranként is, - hogy mikor ért véget, de általában 23-án. Állítólag később 25-én, de 26-án megkezdődött Dionüszosz római ünnepe, a Bromalia, így folytatódhatott a dáridó.
Az ünnep megnyitásakor leleplezték Szaturnusz szobrát, leoldották a lábáról a kötőféket, és vörös köpenybe öltöztetve végigvitték az ünneplő sorok előtt az utcán, áldoztak előtte, és a lakomán a szobor is helyet kapott az asztalnál.
- Kifejezetten színjátékok előadására is sor került, ez gondolom a már görögéknél addigra szépen kifejlődött Dionüszosz-fesztivál (amit egyébként ott márciusban tartottak) hatása,
- Szabaddá tették a fesztivál idejére a szerencsejátékokat, amelyekben a szolgák és rabszolgák is részt vehettek, akik számára ez egyéb időkben tiltott volt,
- A vigasság idejére Csínyek Hercegét választottak, akit meg is koronáztak, vélhetőleg innen ered a Karneválherceg, és a Pünkösdi Király választásának szokása is,
- Álarc, jelmez viselése ajánlott,
- A rabszolgákat a görögöktől örökölt „utazósapka” (pilosz) fejükre helyezésével erre az időre felszabadították, ezért úgy viselkedhettek, mint bármely más szabad római polgár vagy turista,
- Az ünnepek alatt az emberek megajándékozták egymást gyertyákkal vagy apró szobrocskákkal, vélhetőleg ezek a görög termékenység-szimbólumok leszármazottai,
- Kötelező volt az állandó és túlzott zabálás, ivás és szex úton-útfélen.
Bő lére eresztett – nem meglepetés senki számára, úgy vélem, - értekezésem végére megértettem, miért ünneplik itt Uruguayban úgy a karácsonyt, ahogy. Az itteni szokás inkább a Saturnalia hagyományát követi, semmint a keresztény ünnepét, de minden ilyen hátsó vagy mellékgondolat elhalványult már itt, úgyhogy a lényeg a zene-tánc, buli a barátokkal, tűzgyújtás bármilyen formában, és persze az elmaradhatatlan, alkoholban fürdő lakoma. És ezért nem ünnep a 26-a sem, hiszen eredetileg a történelmi korbéli ünnep legkésőbb 25-én befejeződött. Az külön fejezetet érdemelne, miért alakult ki ez az egyik leginkább szigorúan katolikus spanyol származású lakosság körében, de ennek kiderítése már nem az én, vagy a mitológia reszortja, hanem a történelemtudományé és a kulturális antropológiáé.
(2014. december 27-én írtam.)