Miért fehér a nyuszi
Egyszercsak egy hegy tetején hirtelen megjelent egy ház, hatan laktak benne. Kényelmesen elfértek ugyan, mégis állandóan veszekedtek. Nem tudták, honnan jöttek, és kik ők. Ekkor megjelent Okikurumi, és rájuk ripakodott:
– Ó ti rossz, gonosz nyulak! Hogyhogy nem tudjátok, honnét jöttetek? Az Ég lakói hógolyóztak, és néhány hógolyó lehullott véletlenül a Földre. Márpedig ami az Égből jön, nem mehet veszendőbe. Ezért a hógolyók nyulakká változtak, ezek vagytok ti. Márpedig ami a Földön van, az hozzám tartozik, és nem veszekedhet.
Ezzel hirtelen felkapott egy tüzes fadarabot, és mind a hat nyulat megpörkölte. A nyulak szétszaladtak, így terjedtek el a nyulak a földön. Azért fehérek, mert hóból lettek, és a fülük azért fekete, mert ott pörkölte meg őket a tüzes fadarab.
Ezt a mesét az ajnó Penri mondta el 1886-ban.
Okikurumi az ajnó nép egyik istensége, feltehetőleg a Tűz megszemélyesítője, de rengeteg mese szól róla, és más helyeken az ajnók kultúrhéroszaként szerepel, őt tartják az ajnó nép ősének, akitől az ajnó emberek leszármaztak. Sok történetben – mind ajnó, mind japán mesékben, – szó esik vele kapcsolatban a nyúlról, az egyik ilyen történet rokon az Inaba nyulával, melyet a japán ősi „történelemkönyv”, a Kodzsiki őrzött meg, de megtalálhatók hasonló mesék az indiánok és a kínaiak között is (Holdbéli Nyúl). A japánok Okuninushinak nevezik, és a kérdéses inabai nyúllal együtt szobrot is állítottak számára, ahogy a képen is látható alant.
Érdekes, hogy az ajnók ősapját a japán mesék már (Yamotoként) japán emberként, és később élt félig történelmi, félig mítikus személyként említik, aki a japánok hős harcosa volt, és ellenségei végül hamisan megvádolták az Uralkodó előtt, aki ki akarta végeztetni. A mese egyik változatában a hős öngyilkos lett, de a másik szerint az ajnók földjére menekült, haláláig közöttük élt, és megtanította őket „embernek lenni”.
– Ó ti rossz, gonosz nyulak! Hogyhogy nem tudjátok, honnét jöttetek? Az Ég lakói hógolyóztak, és néhány hógolyó lehullott véletlenül a Földre. Márpedig ami az Égből jön, nem mehet veszendőbe. Ezért a hógolyók nyulakká változtak, ezek vagytok ti. Márpedig ami a Földön van, az hozzám tartozik, és nem veszekedhet.
Ezzel hirtelen felkapott egy tüzes fadarabot, és mind a hat nyulat megpörkölte. A nyulak szétszaladtak, így terjedtek el a nyulak a földön. Azért fehérek, mert hóból lettek, és a fülük azért fekete, mert ott pörkölte meg őket a tüzes fadarab.
Ezt a mesét az ajnó Penri mondta el 1886-ban.
Okikurumi az ajnó nép egyik istensége, feltehetőleg a Tűz megszemélyesítője, de rengeteg mese szól róla, és más helyeken az ajnók kultúrhéroszaként szerepel, őt tartják az ajnó nép ősének, akitől az ajnó emberek leszármaztak. Sok történetben – mind ajnó, mind japán mesékben, – szó esik vele kapcsolatban a nyúlról, az egyik ilyen történet rokon az Inaba nyulával, melyet a japán ősi „történelemkönyv”, a Kodzsiki őrzött meg, de megtalálhatók hasonló mesék az indiánok és a kínaiak között is (Holdbéli Nyúl). A japánok Okuninushinak nevezik, és a kérdéses inabai nyúllal együtt szobrot is állítottak számára, ahogy a képen is látható alant.
Érdekes, hogy az ajnók ősapját a japán mesék már (Yamotoként) japán emberként, és később élt félig történelmi, félig mítikus személyként említik, aki a japánok hős harcosa volt, és ellenségei végül hamisan megvádolták az Uralkodó előtt, aki ki akarta végeztetni. A mese egyik változatában a hős öngyilkos lett, de a másik szerint az ajnók földjére menekült, haláláig közöttük élt, és megtanította őket „embernek lenni”.