Miért cserélt nemet a Nap és a Hold
A japán mítoszok szerint a Nap nőnemű, a Hold pedig a férfi. Az ajnó nép ma ugyanígy gondolja, de egy meséjük szerint eredetileg nem így volt. A Hold volt a nőnemű világító égitest, aki éjjel járta az eget, de megundorodott attól, amennyi erkölcstelenséget látott éjjelente. Az emberek ugyanis házukon kívül, az erdőn-mezőn szeretkeztek egymással. Ezért megkérte a Napot, cseréljenek, hiszen ő férfi, őt ez kevésbé zavarja. Így is lett, azóta a Nap a nőnemű, de nem sok öröme van benne, mert nappal is pontosan ugyanannyi erkölcstelenséget kell látnia.
Hogy ez mennyire élő hagyomány volt, most találtam egy régi feljegyzést egy könyvben. A szerző – angol ember – elbeszéli, hogy megkérdezte az ajnókat, hogyan nevezik a legfőbb istenüket. Mire azok azt válaszolták: „Kamui”, „Csupp Kamui”. (Fonetikusan írtam le, és a szó istenséget jelent.) A szerző ekkor felmutatott a Napra, és az ajnók a kezüket az arcukhoz emelték, és áhítatosan az égre néztek, ez a legfőbb tisztelet jele. De a napot hímnemű szóval jelölték. Az ajnók elmondták az angolnak, hogy a napéjegyenlőségek idején magas hegyek tetején, valamint tengerpartokon nagy máglyákat gyújtanak a Napisten tiszteletére.
Az angol szerző felidézte, hogy ehhez hasonlóan Angliában, illetve a Brit-szigetek más részein is az őszi napfordulókor tüzeket gyújtanak hegytetőkön és tengerpartok mentén, ezeket Bel vagy Baal Tüzeinek nevezi a néphagyomány. Megjegyzi azt is, hogy a hegyek tetején építenek Szent Mihály tiszteletére szentelt templomokat és kápolnákat, hiszen a szent ünnepe az őszi napforduló idejére esik. (Nyilván nem véletlenül.)
Hogy ez mennyire élő hagyomány volt, most találtam egy régi feljegyzést egy könyvben. A szerző – angol ember – elbeszéli, hogy megkérdezte az ajnókat, hogyan nevezik a legfőbb istenüket. Mire azok azt válaszolták: „Kamui”, „Csupp Kamui”. (Fonetikusan írtam le, és a szó istenséget jelent.) A szerző ekkor felmutatott a Napra, és az ajnók a kezüket az arcukhoz emelték, és áhítatosan az égre néztek, ez a legfőbb tisztelet jele. De a napot hímnemű szóval jelölték. Az ajnók elmondták az angolnak, hogy a napéjegyenlőségek idején magas hegyek tetején, valamint tengerpartokon nagy máglyákat gyújtanak a Napisten tiszteletére.
Az angol szerző felidézte, hogy ehhez hasonlóan Angliában, illetve a Brit-szigetek más részein is az őszi napfordulókor tüzeket gyújtanak hegytetőkön és tengerpartok mentén, ezeket Bel vagy Baal Tüzeinek nevezi a néphagyomány. Megjegyzi azt is, hogy a hegyek tetején építenek Szent Mihály tiszteletére szentelt templomokat és kápolnákat, hiszen a szent ünnepe az őszi napforduló idejére esik. (Nyilván nem véletlenül.)
A képen a japán Napistennő, Ama-Terasu, és az aino kultúrhérosz, Okikurumi találkozásának lehetünk tanúi.