Nők, kígyók és vizek
Egy széles körben elterjedt dél-amerikai motívum összekapcsolja az istennőket szent tavakkal és kígyókkal. A Chibcha kultúrhérosz Bachué – mint már láthattuk, - egy tóból jön elő mint asszony, és oda tér vissza mint kígyó. A Karibok szerint ők egy olyan asszonytól származnak, aki egy vízikígyót hordott a vaginájában. A venezuelai istennőt, Maria Lionzát vagy kígyó rabolja el, vagy maga válik azzá, amikor egy tóba néz. A brazíliai indiánok egy bizonyos Vízanyáról (Mae d’agoa), a peruiak pedig Yacumamáról, a víziszellemről emlékeznek meg, aki egy kétfejű kígyó.
(Mae d'agoa, Brazília)
(Yacumama, Peru)
Szent tavak szintén feltűnnek brazil legendákban amazonokkal kapcsolatban, akiket Icamiabáknak hívnak. Rengeteg Amazóniában élő bennszülött népnek vannak hagyományai az Egyedülélő Nőkről, a Férjnélküli Nőkről, a Hatalmaskodó Nőkről. A Xingu folyó mellett élő Waurá indiánok még ma is tartanak szertartásokat a tiszteletükre. A nagy folyamot a spanyol katona, Orellana nevezte el Amazonas-nak a harcosnőkről. Az Aparia törzsfő megkérdezte, látta-e az amazonokat, “akiket az ő nyelvén Coniapuraya-nak neveznek, melynek jelentése hatalmas, erős úrnők”. Más források Hatalmas Úrnak fordítják a kifejezést, vagy erős törzsfőnek, de figyelmen kívül hagyják a conia, cunha szót, mely “a Tupi indiánok szava a nőre”. A hatalmas nők cím, amint a Waurá nép szertartása és hasonló hagyományok, a Coniapuyara/Icamiabas természetfeletti státuszát sugallják.
(Icamiabas)
Elterjedt Tupi hagyomány szerint van egy szent tó a Nhamundá (Jamundá) folyó forrása közelében, A neve Yaci-Uaruá, vagyis a Hold Tükre. Az Icamiabák minden évben rendeznek egy szertartást a Hold és a Muiraquitas Anya tiszteletére, aki a tóban lakik. A nők tisztálkodás után, amikor a Hold sugara csillogni kezd a vízen, beleugranak a tóba, hogy megkapják a muiraquitast az istennőtől. Ezek jádeamulettek, gyakran békaformájúak, de lehetnek hal, teknős vagy egyéb alakzatúak is. Néhány beszámoló szerint az Icamiabák agyagot hoznak föl a tó mélyéről, és megformálják az amuletteket belőle. Amint levegő vagy holdfény éri, a muiraquitas kővé keményedik. Más változat szerint az Icamiabák apró vízilényeket fognak, és saját vérükkel változtatják kővé őket.
(Iara vagy más néven Yaci-Uaruá)
Ezek a "zöldkövek" vagy amazonkövek szentek és értékesek voltak, viselték, ajándékozták, vagy kereskedtek velük még olyan távolra is, mint a Karib-térség. Korai gyarmati jelentések a muiraquitas szokást a Nhamunda és a Tapajos folyók köré. Sok forrás megemlékezik a kövek gyógyító erejéről. 1851-ben az utazó, Castlenau meséli, hogy “az indiánok a legnagyobb gyógyító erőt tulajdonítják ezeknek az amuletteknek.” Tapajos nők arra használták, hogy megelőzzék a betegséget, és hogy megfoganjanak. Szoptatós anyák előnyben részesítették a halvány, sárgás árnyalatú köveket, mondván, ezek növelik az anyatej mennyiségét. Guyanában arisztokrata nők viselték, ahogy Sir Walter Raleigh beszámol erről: “Általában minden királynak vagy cacique-nek van egy, melyet főleg a feleségük visel, és nagy kincsnek tekintik.” Századokkal később Fernando Sampaio a muiraquitát a női hatalom szimbólumának tekintette.
Dél-Brazíliában a Paressi nép teremtésmítosza Maisö-val, a kő-nővel kezdődik, amikor föld, víz és fény még nem létezett. Maiső, a kő-nő egy fadarabot helyezett a vaginájába, amivel elérte, hogy a Cuyaba folyó sáros vize előtörjön, melyet a kristálytiszta Paressi folyó vize követett. Ezután Maisö megteremtette a Földet úgy, hogy földet tett a folyókba, és szült sok kőembert. Közöttük voltak Darukavaitere és Uarahiulu, akik megalkották a Napot, a Holdat és a csillagokat, majd feltették az égre. Szintén teremtettek papagájokat és kígyókat, valamint az első embert, Uazalét, aki a Paressi nép ősatyja.
(Amazóniai mitológia, brazil festmény)