Kerestem nem nagyon ismert indián népek hagyományai és mítoszai között, és egy csodálatos tanulmányra bukkantam. Max Dashu, a tanulmány szerzője nagyon kedvesen megengedte, hogy lefordítsam a cikket, és itt magyarul közzétegyem. Max nagy feladatot vállalt magára, évtizedek óta gyűjt weboldalán minden olyan cikket és könyvet, képet, fotót és hanganyagot, amely történelmi személyiségekkel kapcsolatos, akik közösségformáló erők voltak, és nőnek születtek. Illetve olyan természetfeletti lények, akiket egész népek századokon át tiszteltek, istennők, kultúrhéroszok, akik a műveltséget hozták el számunkra egyes népek mitológiája szerint. Véleménye szerint a mai napig nem kapnak ezek a személyiségek komoly figyelmet, ezt kívánja ellensúlyozni azzal, hogy archívumát - mely már több mint 15.000 cikket és egyéb formátumú anyagot tartalmaz, - az interneten ingyen elérhetővé tette.
Meg is adnám a weboldal linkjét, szemezgessetek róla kedvetekre, megéri! A szövegek angol és spanyol nyelven olvashatók.
http://www.suppressedhistories.net/
A tanulmány első része a kolumbiai és ecuadori indián népek hiedelmeire összpontosít. Remélem, annyira fogjátok élvezni ti is, mint amennyire én, miközben megpróbáltam átültetni magyar nyelvre.
Meg is adnám a weboldal linkjét, szemezgessetek róla kedvetekre, megéri! A szövegek angol és spanyol nyelven olvashatók.
http://www.suppressedhistories.net/
A tanulmány első része a kolumbiai és ecuadori indián népek hiedelmeire összpontosít. Remélem, annyira fogjátok élvezni ti is, mint amennyire én, miközben megpróbáltam átültetni magyar nyelvre.
„Először volt a Tenger. Minden sötét volt. Nem volt Nap, Hold, sem emberek, állatok vagy növények. Csak tenger mindenhol. A tenger volt az Anya. Víz volt Ő, mindenfelé csak víz, folyó és tó, vízesés és tenger volt Ő, így Ő volt mindenütt. Tehát kezdetben csak az Anya volt. Gaulchováng volt a neve.”
Így meséli a matriarchális társadalomban élő Kogi nép Kolumbiában, a Santa Marta hegyei közt. A ragyogó Tairona Civilizáció leszármazottaiként egész kozmológiájukat egy primordiális Női Esszenciára alapítják, akitől minden származik, a sötétségből. Ő az öröktől fogva létező Forrás. Ő a Dalok Anyja.
“Az Anya nem volt emberi, vagy Semmi, vagy Valami. Alúna volt ő. Annak a szelleme volt, ami majd eljő, a gondolat és az emlékezet volt ő. Így az Anya csak az alúnában, a legalsó világban létezett, a legmélyebb mélységben, egyedül.”
A Kogik úgy tartják, hogy ez az alvilági alúna megvan mindenben, ez lendít mozgásba mindent, ami létezik. Ismeretlen hosszúságú korok után az Anya kezdte megalkotni az első világot. Földdarabok kezdtek alakot ölteni a sötétség fölött, majd világok követték, szellemnépek csontok nélkül, és később Sai-Taná Atya, majd hús-vér emberek, akiknek fejük is volt. Az ötödik világban az Anya megparancsolta a az ősök szellemeinek, hogy beszéljenek. A testük kezdett alakot ölteni, és vér kezdett folyni a testükben. A kilencedik világban az Ősszülők találtak egy nagy fát, és eget a vizek fölött, odaépítették a házukat.
A Kogik – akiket Kágabaként is ismernek – állítják, hogy a ceremoniális “Napházuk” épp olyan, mint ez az első ház, köralakú épület az égre nyíló, anyaméhszerű nyílással. A spanyol hódítás óta cansamaria (Mária Háza) a neve, bár a Kogik nem tértek át a katolicizmusra. Egy másik beszámoló szerint a Kogik “úgy hiszik, a világot Gauteovan, a nagy anya teremtette, aki a Napot saját menstruációs véréből alkotta meg, és aki szintén a forrása mindennek a világon. Ő a Dalok Anyja.”
Más kolumbiai népek is visszhangozzák ezt a kozmológiát a primordiális Anyáról. A Guajira-félszigeten a szintén matriarchális leszármazást követő Wayúu-k úgy beszélik, hogy az Éjszaka volt a Nagy Anya, és az Ég Fénye a Nagy Atya. Mindkettejüknek ikrei születtek, az Atya gyermekei a Nap és a Hold, az Anya szülöttei a Föld és a Tenger. A Nap megtermékenyítette a Tengert, és a fiuk, Eső (Juya) megtermékenyítette a Földet, akiktől minden szellem, növény, állat és ember származik. A Wayúu-k “Mma, a föld, a Nagy Anyaként” nevezik.
Dobeiba Istennő volt az első istenség Kolumbia Isthmus régiójában. A folyó és a terület róla kapta a nevét. Viharistennő és kulturhérosz, temploma tele volt drágakővel és arannyal, melyet egy puma őrzött, és az emberek zarándoklatokat szerveztek oda. Bár a korai misszionárius, Petrus Martyr előszedett mindenféle meséket egy hímnemű teremtőről, azért hozzátette: “Abban hisznek, hogy Dabeiba, akit az egész országban egyöntetűen tisztelnek, ennek a teremtőnek az anyja”, és megjegyzi, hogy a teremtőt sokkal kevésbé imádták, mint az istennőt.
Hasonlóan XVI. századi beszámoló említi, hogy Antioquía népe Dabeiba istennőt tisztelte. Nem régi tanúbeszámolók a Catío néptől Dabeiba istennőt az ősi időkből származó gyönyörű nőként írják le, aki megtanította az embereket a földművelésre, kosárfonásra, és egyéb használati tárgyak szövésére, fazekasságra, valamint a testfestésre, és a fogak befeketítésének metódusára. Azután visszaszállt az égbe. Ő hozza a vihart és földrengést.
Egy másik fontos kolumbiai istennő-hagyományt a Chibcha néptől ismerünk. Ők egy ősanyát tiszteltek akit Fura-Choguáként, azaz “jó asszony”ként neveztek, vagy “Bachué, a nagymellű”-ként. Nem sokkal azután, hogy a fény megjelent, és a föld létezni kezdett, egy hegyi tóból emelkedett ki, hároméves forma gyerekkel a karjában. Bachué Iguaque-ban telepedett meg, ott nevelte fel a fiúcskát. Amikor a fiú felnőtté vált, összeházasodott vele, és szülésenként 4-6 utódot hozott a világra. Leszármazottaik benépesítették a földet. Az istennő maga tanította meg a népét bölcsességre, hogyan kell élni, és sokféle művészetre, többek között a földművelésre is.
Hosszú idő elteltével Bachué és fia-férje elhagyták Iguaque-t, és magukkal hívták az embereket a hegyi tavuk mellé. Ott, ahogy Pedro Simon szerzetes elbeszéli, “az istennő beszédet intézett az emberekhez, megparancsolta, hogy éljenek békében és visszafogottan, tartsák be a törvényeket, melyeket ő adott nekik, ez nem volt kevés, főleg ami az istentiszteleti szertartások mennyiségét illeti…” Ezután Bauché és társa kígyókká változtak, és becsusszantak a szent tóba. De az emberek állítják, hogy időnként sok helyen újra megjelent az istennő. Minden Chibcha tisztelte őt, főleg mezőgazdasági szertartások keretében a gabonával és élelemmel kapcsolatban. Az egyetlen áldozat Bauché számára a szent forrásoknál égetett gyantás tömjénfüst volt. Minden kígyóistenség tőle származott.
Így meséli a matriarchális társadalomban élő Kogi nép Kolumbiában, a Santa Marta hegyei közt. A ragyogó Tairona Civilizáció leszármazottaiként egész kozmológiájukat egy primordiális Női Esszenciára alapítják, akitől minden származik, a sötétségből. Ő az öröktől fogva létező Forrás. Ő a Dalok Anyja.
“Az Anya nem volt emberi, vagy Semmi, vagy Valami. Alúna volt ő. Annak a szelleme volt, ami majd eljő, a gondolat és az emlékezet volt ő. Így az Anya csak az alúnában, a legalsó világban létezett, a legmélyebb mélységben, egyedül.”
A Kogik úgy tartják, hogy ez az alvilági alúna megvan mindenben, ez lendít mozgásba mindent, ami létezik. Ismeretlen hosszúságú korok után az Anya kezdte megalkotni az első világot. Földdarabok kezdtek alakot ölteni a sötétség fölött, majd világok követték, szellemnépek csontok nélkül, és később Sai-Taná Atya, majd hús-vér emberek, akiknek fejük is volt. Az ötödik világban az Anya megparancsolta a az ősök szellemeinek, hogy beszéljenek. A testük kezdett alakot ölteni, és vér kezdett folyni a testükben. A kilencedik világban az Ősszülők találtak egy nagy fát, és eget a vizek fölött, odaépítették a házukat.
A Kogik – akiket Kágabaként is ismernek – állítják, hogy a ceremoniális “Napházuk” épp olyan, mint ez az első ház, köralakú épület az égre nyíló, anyaméhszerű nyílással. A spanyol hódítás óta cansamaria (Mária Háza) a neve, bár a Kogik nem tértek át a katolicizmusra. Egy másik beszámoló szerint a Kogik “úgy hiszik, a világot Gauteovan, a nagy anya teremtette, aki a Napot saját menstruációs véréből alkotta meg, és aki szintén a forrása mindennek a világon. Ő a Dalok Anyja.”
Más kolumbiai népek is visszhangozzák ezt a kozmológiát a primordiális Anyáról. A Guajira-félszigeten a szintén matriarchális leszármazást követő Wayúu-k úgy beszélik, hogy az Éjszaka volt a Nagy Anya, és az Ég Fénye a Nagy Atya. Mindkettejüknek ikrei születtek, az Atya gyermekei a Nap és a Hold, az Anya szülöttei a Föld és a Tenger. A Nap megtermékenyítette a Tengert, és a fiuk, Eső (Juya) megtermékenyítette a Földet, akiktől minden szellem, növény, állat és ember származik. A Wayúu-k “Mma, a föld, a Nagy Anyaként” nevezik.
Dobeiba Istennő volt az első istenség Kolumbia Isthmus régiójában. A folyó és a terület róla kapta a nevét. Viharistennő és kulturhérosz, temploma tele volt drágakővel és arannyal, melyet egy puma őrzött, és az emberek zarándoklatokat szerveztek oda. Bár a korai misszionárius, Petrus Martyr előszedett mindenféle meséket egy hímnemű teremtőről, azért hozzátette: “Abban hisznek, hogy Dabeiba, akit az egész országban egyöntetűen tisztelnek, ennek a teremtőnek az anyja”, és megjegyzi, hogy a teremtőt sokkal kevésbé imádták, mint az istennőt.
Hasonlóan XVI. századi beszámoló említi, hogy Antioquía népe Dabeiba istennőt tisztelte. Nem régi tanúbeszámolók a Catío néptől Dabeiba istennőt az ősi időkből származó gyönyörű nőként írják le, aki megtanította az embereket a földművelésre, kosárfonásra, és egyéb használati tárgyak szövésére, fazekasságra, valamint a testfestésre, és a fogak befeketítésének metódusára. Azután visszaszállt az égbe. Ő hozza a vihart és földrengést.
Egy másik fontos kolumbiai istennő-hagyományt a Chibcha néptől ismerünk. Ők egy ősanyát tiszteltek akit Fura-Choguáként, azaz “jó asszony”ként neveztek, vagy “Bachué, a nagymellű”-ként. Nem sokkal azután, hogy a fény megjelent, és a föld létezni kezdett, egy hegyi tóból emelkedett ki, hároméves forma gyerekkel a karjában. Bachué Iguaque-ban telepedett meg, ott nevelte fel a fiúcskát. Amikor a fiú felnőtté vált, összeházasodott vele, és szülésenként 4-6 utódot hozott a világra. Leszármazottaik benépesítették a földet. Az istennő maga tanította meg a népét bölcsességre, hogyan kell élni, és sokféle művészetre, többek között a földművelésre is.
Hosszú idő elteltével Bachué és fia-férje elhagyták Iguaque-t, és magukkal hívták az embereket a hegyi tavuk mellé. Ott, ahogy Pedro Simon szerzetes elbeszéli, “az istennő beszédet intézett az emberekhez, megparancsolta, hogy éljenek békében és visszafogottan, tartsák be a törvényeket, melyeket ő adott nekik, ez nem volt kevés, főleg ami az istentiszteleti szertartások mennyiségét illeti…” Ezután Bauché és társa kígyókká változtak, és becsusszantak a szent tóba. De az emberek állítják, hogy időnként sok helyen újra megjelent az istennő. Minden Chibcha tisztelte őt, főleg mezőgazdasági szertartások keretében a gabonával és élelemmel kapcsolatban. Az egyetlen áldozat Bauché számára a szent forrásoknál égetett gyantás tömjénfüst volt. Minden kígyóistenség tőle származott.
A képet Max Dashu küldte nekem, a festőművész Luis Alberto Acuña
A Chibchák tisztelték Chuchabiba szivárványistennőt is, aki a várandós nőket védelmezte. A Holdistennő, Chía, temploma Cundinamarcában fontos vallási központ volt. Őt Huatica néven is ismerték, akit egyesek Bauché egyik alakjának tartanak. Kihívta párbajra a patriarchális prófétát, Bochicát, aki férfiérdekeltségű intézményeket kezdett meghonosítani: “Huitaca istennő ragyogó külsejű gyönyörű nőként megjelent ebben az új helyzetben, amelyben a férfiak nagyobb hatalomra tettek szert, és kifejezte ellenérzését a patriarchátus ellen, a nyílt életforma, a gyönyörteljes, játékossággal és ittassággal bővelkedő lét szükségszerűsége mellett prédikálva.” Bochica bagollyá változtatta, vagy mások szerint, felhajította az égbe, ahol ő vált a Holddá.
Egy másik Chibcha nyelvű nép, a Panamában élő Kuna, Nana Dumatot tartja a Nagy Anyának, mnit az “Ösvény, amin érkeztünk”. Társa Baba segítette őt a teremtésben, ezért egységet alkotnak. Nana Dumat ad életet mindennek. A Nila (többesszámú névalak) - 3 szép nő - az égből ereszkedtek le, és ők hozták el a tudást, a kultúrát a Kuna nép számára.
Cieza de Leon tudósít arról, hogy Ecuadorban a Manta nép egy istennőt tisztelt, aki egy hatalmas smaragdkőben élt, és meggyógyította a betegségeket. Smaragddal és más drágakövekkel áldoztak neki. Velasco régi spanyol író említi, hogy Umina volt a neve. Garcilaso de la Vega azt írja, hogy az a bizonyos smaragdkő akkora volt, mint egy strucctojás, és nagyobb fesztiválokon közszemlére bocsájtották. Messziről zarándokoltak emberek, hogy áldozzanak az istennőnek, főleg smaragddal, melyet a “lányainak” tekintettek. A spanyolok természetesen elrabolták a drágaköveket, de a Manták addigra a szent darabokat már elrejtették, mire a rablóhad odaért.
A kolonalizáció folyamán az őshonos istennőknek katolikus neveket adtak. Dél-Amerika leghíresebb példája erre Pachamama, a Kecsua Földanya beolvasztása Szűz Mária, vagy az ő anyja, Szent Anna személyébe. Egy 1525-ből való spanyol beszámoló hivatkozik egy Salango szigetén, Ecuador partjai mentén tisztelt istennőre. Ebben elmondják, hogy sátorszentélye “gazdagon hímzett textillel volt fedve, és a szentélyben volt egy nő képe a karján gyermekkel ábrázolva, akit Maria Meseia néven tiszteltek: ha valakinek volt valamilyen testi hibája, arról a testrészéről aranyból vagy ezüstből készíttetett egy másolatot, és azt ajánlotta fel az istennőnek, és alpacát (lámafajta) vagy birkát áldoztak a kép előtt bizonyos időközönként.”
Cieza de Leon tudósít arról, hogy Ecuadorban a Manta nép egy istennőt tisztelt, aki egy hatalmas smaragdkőben élt, és meggyógyította a betegségeket. Smaragddal és más drágakövekkel áldoztak neki. Velasco régi spanyol író említi, hogy Umina volt a neve. Garcilaso de la Vega azt írja, hogy az a bizonyos smaragdkő akkora volt, mint egy strucctojás, és nagyobb fesztiválokon közszemlére bocsájtották. Messziről zarándokoltak emberek, hogy áldozzanak az istennőnek, főleg smaragddal, melyet a “lányainak” tekintettek. A spanyolok természetesen elrabolták a drágaköveket, de a Manták addigra a szent darabokat már elrejtették, mire a rablóhad odaért.
A kolonalizáció folyamán az őshonos istennőknek katolikus neveket adtak. Dél-Amerika leghíresebb példája erre Pachamama, a Kecsua Földanya beolvasztása Szűz Mária, vagy az ő anyja, Szent Anna személyébe. Egy 1525-ből való spanyol beszámoló hivatkozik egy Salango szigetén, Ecuador partjai mentén tisztelt istennőre. Ebben elmondják, hogy sátorszentélye “gazdagon hímzett textillel volt fedve, és a szentélyben volt egy nő képe a karján gyermekkel ábrázolva, akit Maria Meseia néven tiszteltek: ha valakinek volt valamilyen testi hibája, arról a testrészéről aranyból vagy ezüstből készíttetett egy másolatot, és azt ajánlotta fel az istennőnek, és alpacát (lámafajta) vagy birkát áldoztak a kép előtt bizonyos időközönként.”
A fenti képen a szobor egy Ecuadorban élt indián nép istennőjét ábrázolja. Az alsó képen pedig egy Amazonas vidékén élt ősi nép művészének i. e. 3.000 körüli alkotása látható ugyanezen témában.