Az öt fivér virága
Öt fivér rókavadászatról tért haza a távoli Keselyű-hegyekből. Így szóltak az apjukhoz:
- Jó apánk, három napig vadásztunk, de csak egy rókát sikerült elejtenünk. Éjjelilepkék mocsaras bozótba vezettek, ahol eltévedtünk.
Az apjuk nagyon megharagudott a hihetetlen kifogás miatt, mert azt gondolta, a fiai hazudnak, és megátkozva őket, így válaszolt:
- Bárcsak ti is éjjelilepkékké változnátok azokban az átkozott hegyekben!
Csak évente háromszor térhettek haza az elátkozott fivérek, ilyenkor mindig könyörögtek az anyjuknak, hogy segítsen rajtuk. De az apjuk engesztelhetetlen maradt. Így kilenc évig a Keselyű-hegységben lakoztak éjjelilepkék alakjában. Kilenc év elteltével azonban kishuguk, Milosrda felnőtt, és megtudta az édesanyjától, mi történt a bátyjaival. Milosrda elhatározta, hogy megváltja bátyjait az átoktól, és útnak indult.
Az útja sötét rengetegbe vezetett, ahol felkereste Baburát, a varázslónőt, aki mindenről tud, ami földön-égen történik, és ismeri az emberek gondolatait. Amint az erdő sötét ösvényeit bejárta, a csapáson hamut szórt maga után, hogy megjelölje az utat. Éjfélkor elérte a sziklát, amiben Babura élt. A sziklát magas lángok övezték, és a legmagasabb csúcson üldögélt maga Babura. Keselyűfeje volt, zöld szemei, és lángoló kék nyelve. A lány összeszedte minden bátorságát, és megszólította a szörnyeteget:
- Ó, hatalmas teremtmény, ó, csodás teremtmény, mondd meg nekem, hol találom a Keselyű-hegységet, ahol az elátkozott testvéreim éjjelilepke képében élnek már kilenc éve! Mondd meg nekem, hogyan tudnék segíteni rajtuk!
Babura rémes kiáltást hallatott, kék lángokat okádott, és zöld villámokat szórt a szeme. Így válaszolt:
- Menj vissza az ösvényen, amerről jöttél, három napi járásnyira, és a hollók erdejében várj a válaszomra!
A lány azt tette, amit a boszorkány mondott, és amikor beért a hollók erdejébe, megjelölt egy fát gombolyagja végét körültekerve a törzsén, és az ösvényen a letekeredő szál jelölte az útját az erdőn át. Egy mély szakadék szélén találta a szörnyű Baburát, és újra feltette neki a három nappal azelőtti kérdést. Babura így szót:
- Földi halandó, még nem mondhatom meg, hol szenvednek a testvéreid. Menj vissza három napi járásnyira, amerről jöttél, napnyugatnak tarts! Kelj át három hegyen és kilenc tavon, és a kilencedik napon elérkezel egy tűztóhoz! Vedd el ezt az aranyágat, és lengesd meg körben a csónak fölött, amely a parton vár majd rád! Akkor majd megint beszélek veled.
A megrettent leány összeszedte minden bátorságát, és folytatta az utat. A kilencedik napon elérkezett a tűztó partjára, és a csónakba ugrott. Körbelengette az aranyágat, és a forró lángok nem égették meg törékeny testét. Éjfélig hajózott a vizen, amíg meg nem érkezett öt tüzet köpködő hegycsúcshoz. A lángok fölött állt Babura minden ijesztő nagyságában. A lány ismét megkérte:
- Titokzatos teremtmény, kérlek mondd meg, hol találom a Keselyű-hegységet, és hogy válthatom meg az átoktól a bátyáimat!
Iszonyatos hangon a rémes Babura eképpen válaszolt:
- Itt vannak a Keselyű-hegyek, ahol a tűzcsúcsok a lángokat okádják, kilenc nap múltán azonban a haragjuk elmúlik, addig pihenhetsz a csónakban. Figyelj jól, mert csak így szabadíthatod meg a testvéreidet: meg kell találnod egy bizonyos virágot, mely a bátyáid pihenőhelye nappal! A virág nem túl nagy, szikrázó színű, és lehajló feje van. Olyan, mint egy csillag, és öt mézeskehely csüng róla, abban laknak a testvéreid. Ki kell ásnod a virágot abban a minutumban, amint
Poledniček, a nappali szellem az embereknél jár, be kell csavarnod egy fehér kelmébe, és fel kell másznod a Keselyű-hegység tetejére! Mielőtt Poledniček uralma véget ér, rakj máglyát a keselyűcsontokból, amiket ott találsz! Azután imádkozz Černobohhoz, és gyújtsd meg az áldozati máglyát földalatti tűzzel! Miközben ezt teszed, ne reszkess, és ne nézz másfelé, bármi történjék is! Tedd mindezt addig, amíg mindegyik bátyád ki nem emelkedik a tisztítótűzből, és feléd nem sétál, hogy megköszönje neked! Ha a kilenc napi alvást követő három napon belül nem jársz sikerrel, a következő lehetőséged egy év és egy nap múlva lesz megint, amikor megpróbálhatod megváltani a testvéreidet. Vigyázz, mert csak három alkalommal mutathatod be ezt a rítust egy évszázad alatt!
A leány szépen megköszönte Babura tanácsát. Amint visszatért a csónakhoz, mély álomba merült, mert az elviselt nehézségek nagyon kifárasztották. Kilenc napig aludt, és amikor felébredt, azonnal elkezdte a virágot keresni. De három napig hiába kereste, nem találta meg a vágyott virágot. Bármennyire is bánatos volt, a szíve mélyén hitte, hogy idővel meg tudja majd szabadítni a bátyáit.
Egy évet és egy napot várt, és az év végén felderült a szíve, mert kapott még egy esélyt, hogy megváltsa a testvéreit. Ismét kutatott a virág után a három nap alatt, de mire a határidő lejárt, ahogy előző évben, most sem lelt rá a virágra. A csalódása és bánata még nagyobb volt, mint előző évben. De magában ismét megtalálta a szeretetet, és elhatározta, hogy vár még egy évet, és így is tett, imádkozva és reménykedve. És ahogy eltelt egy újabb év, megint elérkezett a három nap, amikor a virág felkutatására indulhatott, mely a bátyjai lakhelye. Az utolsó lehetőség, hogy megpróbálja megtörni az átkot!
Kereste az első napon, de sikertelenül. Kereste a második napon, de megint nem találta. Eljött a harmadik nap, és az óra, amikor Poledniček uralkodik, és hirtelen öröm töltötte el a szívét, mert megláttott egy virágot, amely lehorgasztotta kék fejét, ami éppen olyan volt, amilyennek Babura lefestette. Kiásta a virágot gyökerestől, fehér gyolcsba tekerte, és felmászott a hegy tetejére, hogy imádjozzon Černobohhoz a bátyjaiért. És Milosrda máglyát rakott a keselyűcsontokból, a tetejére tette a virágot, a virágot, amely szerencsétlen fivérei börtöne volt immáron tizenkét éve.
És amikor imádkozott, lámcsak, csoda történt! A föld mélyéből tűz támadt, felemésztette a máglyát a keselyűcsontokkal és a fehér gyolcsba kötött virággal együtt, az egész azonnal hamuvá omlott. Számtalan jelenés keringett Milosrda körül, hollók és sárkányok is, ahogy a szellemek próbáltak a szegény lányból valamilyen érzelmet előhívni. De Milosrda határozottan és egyenesen a tűzbe nézett mindaddig, amíg a fivérei ki nem sétáltak a lángok közül. És a fiúk hálálkodva, könnyek között csókolgatták a nővérüket, aki megváltotta őket a tizenkét évnyi szenvedés után.
- Jó apánk, három napig vadásztunk, de csak egy rókát sikerült elejtenünk. Éjjelilepkék mocsaras bozótba vezettek, ahol eltévedtünk.
Az apjuk nagyon megharagudott a hihetetlen kifogás miatt, mert azt gondolta, a fiai hazudnak, és megátkozva őket, így válaszolt:
- Bárcsak ti is éjjelilepkékké változnátok azokban az átkozott hegyekben!
Csak évente háromszor térhettek haza az elátkozott fivérek, ilyenkor mindig könyörögtek az anyjuknak, hogy segítsen rajtuk. De az apjuk engesztelhetetlen maradt. Így kilenc évig a Keselyű-hegységben lakoztak éjjelilepkék alakjában. Kilenc év elteltével azonban kishuguk, Milosrda felnőtt, és megtudta az édesanyjától, mi történt a bátyjaival. Milosrda elhatározta, hogy megváltja bátyjait az átoktól, és útnak indult.
Az útja sötét rengetegbe vezetett, ahol felkereste Baburát, a varázslónőt, aki mindenről tud, ami földön-égen történik, és ismeri az emberek gondolatait. Amint az erdő sötét ösvényeit bejárta, a csapáson hamut szórt maga után, hogy megjelölje az utat. Éjfélkor elérte a sziklát, amiben Babura élt. A sziklát magas lángok övezték, és a legmagasabb csúcson üldögélt maga Babura. Keselyűfeje volt, zöld szemei, és lángoló kék nyelve. A lány összeszedte minden bátorságát, és megszólította a szörnyeteget:
- Ó, hatalmas teremtmény, ó, csodás teremtmény, mondd meg nekem, hol találom a Keselyű-hegységet, ahol az elátkozott testvéreim éjjelilepke képében élnek már kilenc éve! Mondd meg nekem, hogyan tudnék segíteni rajtuk!
Babura rémes kiáltást hallatott, kék lángokat okádott, és zöld villámokat szórt a szeme. Így válaszolt:
- Menj vissza az ösvényen, amerről jöttél, három napi járásnyira, és a hollók erdejében várj a válaszomra!
A lány azt tette, amit a boszorkány mondott, és amikor beért a hollók erdejébe, megjelölt egy fát gombolyagja végét körültekerve a törzsén, és az ösvényen a letekeredő szál jelölte az útját az erdőn át. Egy mély szakadék szélén találta a szörnyű Baburát, és újra feltette neki a három nappal azelőtti kérdést. Babura így szót:
- Földi halandó, még nem mondhatom meg, hol szenvednek a testvéreid. Menj vissza három napi járásnyira, amerről jöttél, napnyugatnak tarts! Kelj át három hegyen és kilenc tavon, és a kilencedik napon elérkezel egy tűztóhoz! Vedd el ezt az aranyágat, és lengesd meg körben a csónak fölött, amely a parton vár majd rád! Akkor majd megint beszélek veled.
A megrettent leány összeszedte minden bátorságát, és folytatta az utat. A kilencedik napon elérkezett a tűztó partjára, és a csónakba ugrott. Körbelengette az aranyágat, és a forró lángok nem égették meg törékeny testét. Éjfélig hajózott a vizen, amíg meg nem érkezett öt tüzet köpködő hegycsúcshoz. A lángok fölött állt Babura minden ijesztő nagyságában. A lány ismét megkérte:
- Titokzatos teremtmény, kérlek mondd meg, hol találom a Keselyű-hegységet, és hogy válthatom meg az átoktól a bátyáimat!
Iszonyatos hangon a rémes Babura eképpen válaszolt:
- Itt vannak a Keselyű-hegyek, ahol a tűzcsúcsok a lángokat okádják, kilenc nap múltán azonban a haragjuk elmúlik, addig pihenhetsz a csónakban. Figyelj jól, mert csak így szabadíthatod meg a testvéreidet: meg kell találnod egy bizonyos virágot, mely a bátyáid pihenőhelye nappal! A virág nem túl nagy, szikrázó színű, és lehajló feje van. Olyan, mint egy csillag, és öt mézeskehely csüng róla, abban laknak a testvéreid. Ki kell ásnod a virágot abban a minutumban, amint
Poledniček, a nappali szellem az embereknél jár, be kell csavarnod egy fehér kelmébe, és fel kell másznod a Keselyű-hegység tetejére! Mielőtt Poledniček uralma véget ér, rakj máglyát a keselyűcsontokból, amiket ott találsz! Azután imádkozz Černobohhoz, és gyújtsd meg az áldozati máglyát földalatti tűzzel! Miközben ezt teszed, ne reszkess, és ne nézz másfelé, bármi történjék is! Tedd mindezt addig, amíg mindegyik bátyád ki nem emelkedik a tisztítótűzből, és feléd nem sétál, hogy megköszönje neked! Ha a kilenc napi alvást követő három napon belül nem jársz sikerrel, a következő lehetőséged egy év és egy nap múlva lesz megint, amikor megpróbálhatod megváltani a testvéreidet. Vigyázz, mert csak három alkalommal mutathatod be ezt a rítust egy évszázad alatt!
A leány szépen megköszönte Babura tanácsát. Amint visszatért a csónakhoz, mély álomba merült, mert az elviselt nehézségek nagyon kifárasztották. Kilenc napig aludt, és amikor felébredt, azonnal elkezdte a virágot keresni. De három napig hiába kereste, nem találta meg a vágyott virágot. Bármennyire is bánatos volt, a szíve mélyén hitte, hogy idővel meg tudja majd szabadítni a bátyáit.
Egy évet és egy napot várt, és az év végén felderült a szíve, mert kapott még egy esélyt, hogy megváltsa a testvéreit. Ismét kutatott a virág után a három nap alatt, de mire a határidő lejárt, ahogy előző évben, most sem lelt rá a virágra. A csalódása és bánata még nagyobb volt, mint előző évben. De magában ismét megtalálta a szeretetet, és elhatározta, hogy vár még egy évet, és így is tett, imádkozva és reménykedve. És ahogy eltelt egy újabb év, megint elérkezett a három nap, amikor a virág felkutatására indulhatott, mely a bátyjai lakhelye. Az utolsó lehetőség, hogy megpróbálja megtörni az átkot!
Kereste az első napon, de sikertelenül. Kereste a második napon, de megint nem találta. Eljött a harmadik nap, és az óra, amikor Poledniček uralkodik, és hirtelen öröm töltötte el a szívét, mert megláttott egy virágot, amely lehorgasztotta kék fejét, ami éppen olyan volt, amilyennek Babura lefestette. Kiásta a virágot gyökerestől, fehér gyolcsba tekerte, és felmászott a hegy tetejére, hogy imádjozzon Černobohhoz a bátyjaiért. És Milosrda máglyát rakott a keselyűcsontokból, a tetejére tette a virágot, a virágot, amely szerencsétlen fivérei börtöne volt immáron tizenkét éve.
És amikor imádkozott, lámcsak, csoda történt! A föld mélyéből tűz támadt, felemésztette a máglyát a keselyűcsontokkal és a fehér gyolcsba kötött virággal együtt, az egész azonnal hamuvá omlott. Számtalan jelenés keringett Milosrda körül, hollók és sárkányok is, ahogy a szellemek próbáltak a szegény lányból valamilyen érzelmet előhívni. De Milosrda határozottan és egyenesen a tűzbe nézett mindaddig, amíg a fivérei ki nem sétáltak a lángok közül. És a fiúk hálálkodva, könnyek között csókolgatták a nővérüket, aki megváltotta őket a tizenkét évnyi szenvedés után.