A Guaraní indiánok teremtésmítosza
Régóta érdekel a mitológia, egyre több nép megőrzött mítikus és mesehagyományát ismerem már, bár sok kívánnivalót hagy maga után az ismereteim mélysége. Viszont ritkán hallok olyan mítoszokat és meséket, még ritkábban olvasok róluk, főleg magyar nyelven, amelyek nem híres vagy nagyon ismert népek hagyományait őrzik. Már évek óta Uruguayban élek, és rá kellett ébrednem, hogy a néhány nagy dél-amerikai indiánkultúrán kívül, mint az inka, az azték és a maya, még a nevüket sem hallottam azoknak az indián népeknek, akik valaha ezen a helyen éltek, ahol most én. Pedig a környező országokban még ma is ott élnek, sokuk már beleolvadt a betelepültek alkotta népességbe, sokuk viszont ma is eldugott helyeken éli ősei életét. Az egyik ilyen nép a Guaraní, akik Paraguay lakosságának majd felét alkotják, de jelentős csoportjaik, különböző törzseik élnek Brazíliában, és már asszimilálódott utódaik Argentína és Uruguay területén is.
Blogom bemutatkozó írásai témájául azért is választottam őket, mert ritkán olvashatjuk az ő meséiket, pedig nagyon érdekesek. Itt van mindjárt a teremtésmítoszuk, amelyet most szeretnék megosztani veletek, bár igen vázlatos csak, de angolul, spanyolul vagy portugálul olvasók könnyen megtalálhatják töredékeit az internetes oldalakon. Ám időközben szert tettem gyűteményekre, melyek spanyol vagy portugál nyelven ízelítőt adnak az igazi, orális hagyományként őrzött mesékből, időnként egyet-egyet majd leírok, amelyik különlegesebb.
Annak érdekében, hogy megmagyarázzunk dolgokat, mi emberek mindezt történeteken keresztül tesszük. Ezek a mesék tanítanak és szórakoztatnak is bennünket. Ahogy az idő halad, ezek a történetek mítoszokká és legendákká válnak. A paraguayi mitológia a Guaraní emberekkel kezdődött, akik az őslakosok az országban. Mivel a mai modern időkig nem volt írott nyelvük, az egész hiedelemviláguk szájhagyományként őrződött meg, és ezért néhány hiedelem helyenként különbözik egymástól. Bár ma már a Guaraník is korszerűekké váltak, és írott nyelvük is van, - főként XVI. századi jezsuita misszionáriusoknak köszönhetően, - rengeteg ősi hagyományt őriznek és ismernek ma is.
A Guaraní emberek számára a teremtésmítosz fő alakja Tupa, aki a Napból jött, a teremtő. Tupa a Holdistennő, Arasy segítségével volt képes a Földre eljönni, ahol Paraguay területén először egy hegyre ereszkedett le. Erről a helyről teremtette Tupa az eget, a földet és az állatokat. Az állatokkal együtt teremtette Tupa az ördögöt – Ana – aki a gonosz trükkök mestere. Ezután Tupa létrehozta az első embereket, a guaraní népet. Az eljárás egy bonyolult ceremónia keretei közt zajlott, aholis Tupa agyagból formált egy férfi és egy női alakot, és hozzákerevert más természeti elemeket is, ebből lett a Guaraní nép. Ezután életet lehelt beléjük, és elláta őket a jó és a rossz szellemeivel (spirit), – a gonosz Tau, a jó Angatupyry, - ezután távozott a világból.
Egy másik változat szerint az emberek teremtése előtt Tupa feleségül vette Arasyt, az égi istennőt, aki a Holdban lakozott. Tupa és Arasy a nászéjszakát követő reggelen ereszkedtek le a Földre, és együtt teremtették meg a folyókat és tengereket, az erdőket és a csillagokat, és minden élőlényt a világmindenségben. Azt beszélik, hogy a hely, ahonnan mindezt véghezvitték, Paraguay fővárosa, Asunción melletti kis falu közelében lévő domb tetején történt, a falu neve Aregua. Tupa és Arasy egy bizonyos csillagalakzat, együttállás révén találkoztak, és évekbe tellett, míg egymásra leltek.
Az ember teremtése során Tupa a következő anyagokat gyúrta össze: némi agyag, a Yerba Mate leve, a rövidfarkú éjjeli sólyom vére, különböző növények levelei, és egy százlábú. Egy közeli forrás vizét használva pasztát készített a mixtúrából, ebből saját képére formálta a két szoboralakot, majd kinthagyta a napon száradni. Később megtöltötte őket élettel. (Én személy szerint boldogabban halnék meg, ha a százlábú részvétele homályban maradt volna.)
Az első embereket, akiket Tupa teremtett, Rupave és Sypave néven nevezték, nevük jelentése, Emberek Atyja, és Emberek Anyja. Három fiuk, és rengeteg lányuk született. Legidősebb fiukat Tume Arandunak hívták, ő volt a legbölcsebb ember a világon, és a Guaraník nagy prófétája. Második fiuk, Marangatu népe nagy vezére, vezetője lett. Ő volt Kerana atyja is, aki a 7 legendás szörnyeteg anyja lett. A harmadik fiú, Yapeusa születésétől kezdve nagy gazember és hazudozó volt. Később vízbe fojtotta magát, de rákként újjászületett. Ezért járnak a rákok hátrafelé.
Kerana szülte a 7 legendás szörnyet. Úgy hiszik, foglyul ejtette őt a gonosz lélek, Tau. Egy más mítosz szerint Tau beleszeretett a gyönyörű Guaraní hercegnőbe, Keranába, és emberi alakot öltve 7 napig udvarolt neki. De a jó szellem, Angatupyry eljött, hogy megmentse a hercegnőt, és a jó és rossz 7 nap, 7 éjjel harcolt egymással, míg végül a jó győzött, Tau száműzötté vált. De végül titokban megszöktette, és elszelelt Keranával, ezért átkozta meg a párt a Holdistennő Arasy.
7 gyerekük született, egy kivételével mindegyikük borzalmasan néz ki. A róluk szóló mesék teszik ki a paraguay mítoszok nagyját, és egyes vadabb tájakon még ma is hisznek bennük. Neveik születésük sorrendjében:
Teyu Yagua: a barlangok és a gyümölcs istene
Mboi Tu’I: A víztömegek és a vízi állatok istene
Monai: a nyílt mezők istene (itt az „n” nazális „ny”-nek ejtendő)
Yasi Yatere: a szieszta és szunyókálás istene, ő az egyetlen, akinek megjelenése nem szörnyszerű
Kurupi: a szex és a termékenység istene
Ao Ao: a hegyek és dombok istene
Luison: a halál és minden, ami azzal kapcsolatos, istene (az ő neve nem az eredeti név, európai hatásra vált ezzé, eredeti neve elveszett.)
Kurupi nagyon érdekes legendás szörny, és még ma is hisznek benne. Kurupi alacsony, csúf és szörös lény. Az erdőkben él, ás a vadállatokat gondozza. A másik olyan jellemző vonása, ami miatt kiválik a többiek közül, akkora hosszúságú pénisze van, hogy többször körül kell tekernie a derekán, emiatt tartják termékenységistennek. Őt vádolják a nem kívánt vagy váratlan terhességekért. Azt tartják, hogy képes anélkül is teherbe ejteni a lányokat, hogy belépne a házaikba, hiszen olyan hosszú a pénisze, hogy be tudja juttatni ajtó alatt, ablakon keresztül, vagy bármilyen résen, ami a ház falán van. A házasságtörő asszonyok előszeretettel használták bűnbaknak, egyszerűen csak rá kellett fogni, hogy nem csalták meg a férjet, hanem Kurupi volt. Azt is mondják, éjjel lányokat rabolt el, és az erdőbe vitte őket, hogy kielégítse a vágyait velük.
Blogom bemutatkozó írásai témájául azért is választottam őket, mert ritkán olvashatjuk az ő meséiket, pedig nagyon érdekesek. Itt van mindjárt a teremtésmítoszuk, amelyet most szeretnék megosztani veletek, bár igen vázlatos csak, de angolul, spanyolul vagy portugálul olvasók könnyen megtalálhatják töredékeit az internetes oldalakon. Ám időközben szert tettem gyűteményekre, melyek spanyol vagy portugál nyelven ízelítőt adnak az igazi, orális hagyományként őrzött mesékből, időnként egyet-egyet majd leírok, amelyik különlegesebb.
Annak érdekében, hogy megmagyarázzunk dolgokat, mi emberek mindezt történeteken keresztül tesszük. Ezek a mesék tanítanak és szórakoztatnak is bennünket. Ahogy az idő halad, ezek a történetek mítoszokká és legendákká válnak. A paraguayi mitológia a Guaraní emberekkel kezdődött, akik az őslakosok az országban. Mivel a mai modern időkig nem volt írott nyelvük, az egész hiedelemviláguk szájhagyományként őrződött meg, és ezért néhány hiedelem helyenként különbözik egymástól. Bár ma már a Guaraník is korszerűekké váltak, és írott nyelvük is van, - főként XVI. századi jezsuita misszionáriusoknak köszönhetően, - rengeteg ősi hagyományt őriznek és ismernek ma is.
A Guaraní emberek számára a teremtésmítosz fő alakja Tupa, aki a Napból jött, a teremtő. Tupa a Holdistennő, Arasy segítségével volt képes a Földre eljönni, ahol Paraguay területén először egy hegyre ereszkedett le. Erről a helyről teremtette Tupa az eget, a földet és az állatokat. Az állatokkal együtt teremtette Tupa az ördögöt – Ana – aki a gonosz trükkök mestere. Ezután Tupa létrehozta az első embereket, a guaraní népet. Az eljárás egy bonyolult ceremónia keretei közt zajlott, aholis Tupa agyagból formált egy férfi és egy női alakot, és hozzákerevert más természeti elemeket is, ebből lett a Guaraní nép. Ezután életet lehelt beléjük, és elláta őket a jó és a rossz szellemeivel (spirit), – a gonosz Tau, a jó Angatupyry, - ezután távozott a világból.
Egy másik változat szerint az emberek teremtése előtt Tupa feleségül vette Arasyt, az égi istennőt, aki a Holdban lakozott. Tupa és Arasy a nászéjszakát követő reggelen ereszkedtek le a Földre, és együtt teremtették meg a folyókat és tengereket, az erdőket és a csillagokat, és minden élőlényt a világmindenségben. Azt beszélik, hogy a hely, ahonnan mindezt véghezvitték, Paraguay fővárosa, Asunción melletti kis falu közelében lévő domb tetején történt, a falu neve Aregua. Tupa és Arasy egy bizonyos csillagalakzat, együttállás révén találkoztak, és évekbe tellett, míg egymásra leltek.
Az ember teremtése során Tupa a következő anyagokat gyúrta össze: némi agyag, a Yerba Mate leve, a rövidfarkú éjjeli sólyom vére, különböző növények levelei, és egy százlábú. Egy közeli forrás vizét használva pasztát készített a mixtúrából, ebből saját képére formálta a két szoboralakot, majd kinthagyta a napon száradni. Később megtöltötte őket élettel. (Én személy szerint boldogabban halnék meg, ha a százlábú részvétele homályban maradt volna.)
Az első embereket, akiket Tupa teremtett, Rupave és Sypave néven nevezték, nevük jelentése, Emberek Atyja, és Emberek Anyja. Három fiuk, és rengeteg lányuk született. Legidősebb fiukat Tume Arandunak hívták, ő volt a legbölcsebb ember a világon, és a Guaraník nagy prófétája. Második fiuk, Marangatu népe nagy vezére, vezetője lett. Ő volt Kerana atyja is, aki a 7 legendás szörnyeteg anyja lett. A harmadik fiú, Yapeusa születésétől kezdve nagy gazember és hazudozó volt. Később vízbe fojtotta magát, de rákként újjászületett. Ezért járnak a rákok hátrafelé.
Kerana szülte a 7 legendás szörnyet. Úgy hiszik, foglyul ejtette őt a gonosz lélek, Tau. Egy más mítosz szerint Tau beleszeretett a gyönyörű Guaraní hercegnőbe, Keranába, és emberi alakot öltve 7 napig udvarolt neki. De a jó szellem, Angatupyry eljött, hogy megmentse a hercegnőt, és a jó és rossz 7 nap, 7 éjjel harcolt egymással, míg végül a jó győzött, Tau száműzötté vált. De végül titokban megszöktette, és elszelelt Keranával, ezért átkozta meg a párt a Holdistennő Arasy.
7 gyerekük született, egy kivételével mindegyikük borzalmasan néz ki. A róluk szóló mesék teszik ki a paraguay mítoszok nagyját, és egyes vadabb tájakon még ma is hisznek bennük. Neveik születésük sorrendjében:
Teyu Yagua: a barlangok és a gyümölcs istene
Mboi Tu’I: A víztömegek és a vízi állatok istene
Monai: a nyílt mezők istene (itt az „n” nazális „ny”-nek ejtendő)
Yasi Yatere: a szieszta és szunyókálás istene, ő az egyetlen, akinek megjelenése nem szörnyszerű
Kurupi: a szex és a termékenység istene
Ao Ao: a hegyek és dombok istene
Luison: a halál és minden, ami azzal kapcsolatos, istene (az ő neve nem az eredeti név, európai hatásra vált ezzé, eredeti neve elveszett.)
Kurupi nagyon érdekes legendás szörny, és még ma is hisznek benne. Kurupi alacsony, csúf és szörös lény. Az erdőkben él, ás a vadállatokat gondozza. A másik olyan jellemző vonása, ami miatt kiválik a többiek közül, akkora hosszúságú pénisze van, hogy többször körül kell tekernie a derekán, emiatt tartják termékenységistennek. Őt vádolják a nem kívánt vagy váratlan terhességekért. Azt tartják, hogy képes anélkül is teherbe ejteni a lányokat, hogy belépne a házaikba, hiszen olyan hosszú a pénisze, hogy be tudja juttatni ajtó alatt, ablakon keresztül, vagy bármilyen résen, ami a ház falán van. A házasságtörő asszonyok előszeretettel használták bűnbaknak, egyszerűen csak rá kellett fogni, hogy nem csalták meg a férjet, hanem Kurupi volt. Azt is mondják, éjjel lányokat rabolt el, és az erdőbe vitte őket, hogy kielégítse a vágyait velük.
Azt tartják még ma is egyes vidékeken, ha egy nő terhessége alatt mézet eszik, szőke és szófogadó gyermeke fog születni. Ezeket a szőke jó gyerekeket általában Yasy Yatere mítikus becenévvel illetik. Yasy Yatere a negyedik gyermeke Keranának, és ő a kedvence, mert az egyetlen, aki emberi alakban született. Semmi deformitás a testén nem látszott, bár születésétől egy kicsit különös volt, mert egy arany sétabottal a jobb kezében jött világra. Ha a botot egy kicsit megnyomja, képes láthatatlanná válni. Ettől az anyja kicsit ideges lett, mert így eltűnhetett a szeme elől, amikor csak akart.
A Guaraní kultúrában Yasy Yatere az Álommanó, mert az alvás ideje a legjobb alkalom a Guaraní gyerekeknek a csínytevésre. A neve jelentése „ a Hold egy darabja”. Tudja, hogy kell a madarak és állatok hangját utánozni. Képes barátságos és szelíd madárrá változni azért, hogy felhívja magára a gyerekek figyelmét. Amikor a kölyök megpróbálja elkapni, ágról ágra száll, így az erdő mélyére vezeti a gyereket, amíg az el nem téved végül. Amikor már nem tudja, hová menjen, akkor Yasy Yatere megmutatja neki valódi alakját, egy szőke fürtű, kék szemű, meztelen fiú, aki arany sétapálcát tart. Yasy Yatere szeret játszani a gyerekekekkel. Bűvöt bocsát rájuk, hogy mindenfelé kövessék, ahová csak megy. Együtt ismeretlen helyeket fedeznek fel, gyümölcsöket esznek, énekelnek. Tapíron, jaguáron és szarvason lovagolnak, és kalandokban vesznek részt. Mágikus sárral borítják a testüket, hogy mézet lopjanak a méhektől, akik nem látnak keresztül a sáron. Ám végül eljön a búcsú ideje, és akkor Yasy Yatere szájon csókolja a gyereket. Aki megkapja a csókot, megnémul, és elgyengül, nem képes többé játszani. Emiatt Yasy Yatere otthagyja a gyereket az erdőben, belegabalyodva egy fáról lógó liánkötegbe, és új játszótárs után néz.
Más verziók – szerintem európai hatásra módosult változatok ezek, - szerint a kiválasztott gyereket a botjával hipnotizálja, és így veszi rá, hogy kövesse, de nem játszik a gyerekekkel, hanem megkínozza és megöli őket, vagy emberevő bátyjának, Ao Ao-nak adja. Ez utóbbi verzió bizonyos szempontból erősen hasonlóvá teszi őt Dionysoshoz, ami nem lehet véletlen, mert az eredeti mítosz szerinti lénynek is volt néhány egyező jegye a görög istenségéihez. Egyes meseváltozatokban például Yasy Yatere aranybotja fejét egy kígyó díszíti.
Úgy tartják, Yasy Yatere ismeri az elrejtett kincsek lelőhelyét. Ha elveszed a botját, sírva fakad, ekkor ráparancsolhatsz, hogy mutassa meg neked a kincset. Ő a védelmezője a Yerba Mate ültetvénynek is, valamint a madaraknak,, vadaknak és vadon termő gyümölcsöknek.
Ez a mítosz a paraguayiak egyik kedvence. Az anyák gyakran mesélik gyerekeiknek, annak érdekében, hogy azok ne rosszalkodjanak, amíg az anyjuk alszik. Figyelmeztetik az erdőbe kószáló gyerekeiket arra is, hogy vigyázzanak Yasy Yaterevel, mert ártatlan madárnak tetteti magát, és becsalja őket a rengetegbe. Hasonló a mi Rézf...ülű baglyunkhoz, úgy tűnik.
A Guaraní kultúrában Yasy Yatere az Álommanó, mert az alvás ideje a legjobb alkalom a Guaraní gyerekeknek a csínytevésre. A neve jelentése „ a Hold egy darabja”. Tudja, hogy kell a madarak és állatok hangját utánozni. Képes barátságos és szelíd madárrá változni azért, hogy felhívja magára a gyerekek figyelmét. Amikor a kölyök megpróbálja elkapni, ágról ágra száll, így az erdő mélyére vezeti a gyereket, amíg az el nem téved végül. Amikor már nem tudja, hová menjen, akkor Yasy Yatere megmutatja neki valódi alakját, egy szőke fürtű, kék szemű, meztelen fiú, aki arany sétapálcát tart. Yasy Yatere szeret játszani a gyerekekekkel. Bűvöt bocsát rájuk, hogy mindenfelé kövessék, ahová csak megy. Együtt ismeretlen helyeket fedeznek fel, gyümölcsöket esznek, énekelnek. Tapíron, jaguáron és szarvason lovagolnak, és kalandokban vesznek részt. Mágikus sárral borítják a testüket, hogy mézet lopjanak a méhektől, akik nem látnak keresztül a sáron. Ám végül eljön a búcsú ideje, és akkor Yasy Yatere szájon csókolja a gyereket. Aki megkapja a csókot, megnémul, és elgyengül, nem képes többé játszani. Emiatt Yasy Yatere otthagyja a gyereket az erdőben, belegabalyodva egy fáról lógó liánkötegbe, és új játszótárs után néz.
Más verziók – szerintem európai hatásra módosult változatok ezek, - szerint a kiválasztott gyereket a botjával hipnotizálja, és így veszi rá, hogy kövesse, de nem játszik a gyerekekkel, hanem megkínozza és megöli őket, vagy emberevő bátyjának, Ao Ao-nak adja. Ez utóbbi verzió bizonyos szempontból erősen hasonlóvá teszi őt Dionysoshoz, ami nem lehet véletlen, mert az eredeti mítosz szerinti lénynek is volt néhány egyező jegye a görög istenségéihez. Egyes meseváltozatokban például Yasy Yatere aranybotja fejét egy kígyó díszíti.
Úgy tartják, Yasy Yatere ismeri az elrejtett kincsek lelőhelyét. Ha elveszed a botját, sírva fakad, ekkor ráparancsolhatsz, hogy mutassa meg neked a kincset. Ő a védelmezője a Yerba Mate ültetvénynek is, valamint a madaraknak,, vadaknak és vadon termő gyümölcsöknek.
Ez a mítosz a paraguayiak egyik kedvence. Az anyák gyakran mesélik gyerekeiknek, annak érdekében, hogy azok ne rosszalkodjanak, amíg az anyjuk alszik. Figyelmeztetik az erdőbe kószáló gyerekeiket arra is, hogy vigyázzanak Yasy Yaterevel, mert ártatlan madárnak tetteti magát, és becsalja őket a rengetegbe. Hasonló a mi Rézf...ülű baglyunkhoz, úgy tűnik.
Egy másik monda az alattomos Teyu Yaguáról szól, ami Alligátorkutyát jelent. Ő a legidősebb gyermeke Keranának. Alligátortestén 7 ragyogó szemű kutyafej nő, ez a kárhozat jele, mert a 7 fej soha nem ért egyet, állandóan vitatkoznak. Ez a félelmetes külső nem egyezik az étkezési szokásaival, mert csak gyümölcsöt és mézet fogyaszt, utóbbit Yasy Yatere jóvoltából.
Más verzió szerint csak egy kutyafeje van tüzet lövellő szemekkel, de hatalmas gyíkteste. A testét drágakövek és arany borítják, mert megfürdött Itayu kincsében.
Más verzió szerint csak egy kutyafeje van tüzet lövellő szemekkel, de hatalmas gyíkteste. A testét drágakövek és arany borítják, mert megfürdött Itayu kincsében.
Mboi Tu’i hatalmas kígyó, akinek papagájfeje van, óriási csőrrel. Rémes hangokat tud kiadni magából. Rendkívül szereti a nedves helyeket és a virágokat. Ezért minden nedves terület és a víziállatok védelmezője.
Monai is óriáskígyó, de neki viszonylag rendes kígyófeje van, csak hosszú, hegyes fogakkal, és a feje tetején két magas szarvval. Birodalma a nyílt térség, mező, de azt is mondják, szeret mély folyókban, megközelíthetetlen helyeken élni. Madarakra vadászik, könnyedén mászik fel a fákra. A prédát a szarvaival hipnotizálja. Ő a vidék, a mező, a föld ura, de a levegőé és a madaraké is. Mesélik, hogy egy bizonyos faluból Monai rendszeresen lopott, és a szajrét elhelyezte a barlangjában. A falusiak feldühödtek, és elhatározták, megbüntetik a 7 szörnyeteg testvért a csínyeikért. Egy szép lány, Porasy vállalkozott a tettre, elment Monaihoz, és bejelentette, hogy szerelmes belé, és hozzá akar menni feleségül. De az esküvő előtt meg akar ismerkedni minden bátyjával. A 7 testvér összegyűlt, és nagy dínom-dánomot csaptak, amíg mindegyik be nem rúgott. Porasy ekkor ki akart szökni a barlangból, de azt egy nagy kő elzárta, és nem jutott ki. Monai észrevette a csalárdságát, és visszadobta a barlangba. Sikolyait a barlang előtt várakozó falusiak is hallották. Azt kiabálta nekik, hogy áldozzák fel őt, és égessék fel a barlangot. Áldozatáért az istenek csillaggá változtatták, és fölhelyezték az égre.
Ao Ao viszont báránybőrbe bújt farkas, juhalakja van, de emberevő. Éles karmai vannak, amivel mindent szétmarcangol, és megeszik mident, ami az útjába akad. Ő a hegyek és erdők királya, töméntelen utódja van, valamennyi vad és kannibalisztikus. Ha az áldozat megpróbál megszökni, és felmászik egy fára, a nyáj a fa köré gyűlik, és „Ao Ao” kiáltások közepette ásni kezdenek, és kidöntik a fát. Egy módja van megmenekülni valakinek Ao Ao elől, ha felmászik egy pálmafára. Mert a pálmafát Tupa megáldotta, ezt a rém elkerüli messzire. Így ha valaha találkozol Ao Ao-val, el ne felejts felmászni egy pálmafára!
A 7. és utolsó szörny Luison. Az ő esetében a mítosz megváltozott az idők során. Az eredeti mítosz szerint Luison borzasztó kinézettel született, sápadt volt, és hosszú mocskos szőr nőtte be az egész testét. Hosszú fehér arca, és rémisztő szemei voltak. A teste haláltól és enyészettől bűzlött. Annyira rémesen nézett ki, hogy csak a látványától begyulladt mindenki, aki ránézett. Az eredeti mítosz szerint ő az Éjszaka istene, és így a Halállal kötötték össze. Dögevő, csak oszló hullát, holttestet eszik. Mint ilyen, csak elhagyatott helyeken járkál, mint temető vagy más temetkezési helyek. Bizonyos szempontból hasonló, mint Grimm Kaszása, azt tartották, ha csak megérint valakit, az a Halál közelébe kerül, rajta van a Halál jele. Ahogy európai telepesek érkeztek, sok európai hagyomány keveredett a Guaraní mítoszokkal, Luison esetében annyira megváltozott a helyzet, hogy ma már nem is tekintik a Halál megszemélyesítésének, inkább olyasmi, mint a mi vérfarkasunk. Félig ember, félig farkas alakjában képzelik el, aki a Hold által űzve portyázik, áldozatra lesve. Akit megharap, az szintén hozzá hasonlóvá válik, mint a mi vérfarkas meséinkben.
Egy szép falfestményen mindannyian együtt láthatók, stilizált formában, hogy "indiánosabb" legyen! És remélem, az ízelítővel sikerült érdeklődést keltenem a Guaraní emberek, meséik, szokásaik és hagyományaik iránt is.