Csillag-sziporkás, hold-ezüstös éj!
A boldogság ujja szívünkhöz ér.
Bűvölten nézi önmagát a nyárfa:
színezüst minden levele, ága.
Bűvölten bánatunk elalszik, el,
s szívünk a drága csöndre felfigyel.
Az ég fölöttünk tenger, végtelen:
a holdsajkába szállj be most velem.
Hallod? Az öröklét harangja kondul.
Kikötünk a zengő fényhabokon túl...
(Fordította Képes Géza)
A boldogság ujja szívünkhöz ér.
Bűvölten nézi önmagát a nyárfa:
színezüst minden levele, ága.
Bűvölten bánatunk elalszik, el,
s szívünk a drága csöndre felfigyel.
Az ég fölöttünk tenger, végtelen:
a holdsajkába szállj be most velem.
Hallod? Az öröklét harangja kondul.
Kikötünk a zengő fényhabokon túl...
(Fordította Képes Géza)